Példabeszédek 16
1 Az emberéi a szívnek szándékai, de az Örökkévalótól való a nyelv felelete.
Hominis est animam præparare: et Domini gubernare linguam.
2 Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.
Omnes viæ hominis patent oculis eius: spirituum ponderator est Dominus.
3 Hárítsd az Örökkévalóra dolgaidat, és majd megszilárdulnak gondolataid.
Revela Domino opera tua, et dirigentur cogitationes tuæ.
4 Mindet a maga czéljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára.
Universa propter semetipsum operatus est Dominus: impium quoque ad diem malum.
5 Az Örökkévaló utálata minden büszke szívű; kezet kézre, nem marad büntetlenül.
Abominatio Domini est omnis arrogans: etiamsi manus ad manum fuerit, non est innocens. Initium viæ bonæ, facere iustitiam: accepta est autem apud Deum magis, quam immolare hostias.
6 Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól.
Misericordia et veritate redimitur iniquitas: et in timore Domini declinatur a malo.
7 Midőn kedveli az Örökkévaló a férfi útjait, ellenségeit is megbékélteti vele.
Cum placuerint Domino viæ hominis, inimicos quoque eius convertet ad pacem.
8 Jobb kevés igazsággal, mint termések bősége jog nélkül.
Melius est parum cum iustitia, quam multi fructus cum iniquitate.
9 Az ember szíve kigondolja útját, de az Örökkévaló igazítja lépését.
Cor hominis disponit viam suam: sed Domini est dirigere gressus eius.
10 Varázs van királynak ajkain: az ítéletben ne vétsen szája.
Divinatio in labiis regis, in iudicio non errabit os eius.
11 Jogos mérleg és serpenyő az Örökkévalóé, az ő műve minden súlykő a zacskóban.
Pondus et statera iudicia Domini sunt: et opera eius omnes lapides sacculi.
12 Királyoknak utálata gonoszságot cselekedni, mert igazság által szilárdul meg a trón.
Abominabiles regi qui agunt impie: quoniam iustitia firmatur solium.
13 Királyoknak kedve az igazság ajkai; s a ki egyeneset beszél, azt szereti.
Voluntas regum labia iusta: qui recta loquitur, diligetur:
14 Királynak indulata: halál követei, de bölcs ember megengeszteli azt.
Indignatio regis, nuncii mortis: et vir sapiens placabit eam.
15 Király arczának világosságában élet van, és jóakarata olyan mint a tavaszi eső felhője.
In hilaritate vultus regis, vita: et clementia eius quasi imber serotinus.
16 Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál, és értelmet szerezni becsesebb az ezüstnél.
Posside sapientiam, quia auro melior est: et acquire prudentiam, quia pretiosior est argento.
17 Az egyenesek pályája: távozni a rossztól; lelkét őrzi meg, a ki megóvja útját.
Semita iustorum declinat mala: custos animæ suæ servat viam suam.
18 Romlás előtt jár a gőg, és botlás előtt lélek büszkesége.
Contritionem præcedit superbia: et ante ruinam exaltatur spiritus.
19 Jobb alázatos lelkűnek lenni szerények közt, mint zsákmányt osztani gőgösökkel.
Melius est humiliari cum mitibus, quam dividere spolia cum superbis.
20 A ki ügyel az igére, jót fog találni, s a ki az Örökkévalóban bízik, boldog az!
Eruditus in verbo reperiet bona: et qui sperat in Domino, beatus est.
21 A bölcsszívűt nevezik értelmesnek, s az ajkak édessége gyarapítja a tanulságot.
Qui sapiens est corde, appellabitur prudens: et qui dulcis eloquio, maiora percipiet.
22 Életforrás az ész a gazdájának, s az oktalanok fenyítése az oktalanság.
Fons vitæ eruditio possidentis: doctrina stultorum fatuitas.
23 A bölcsnek szíve oktatja száját és ajkain gyarapítja a tanulságot.
Cor sapientis erudiet os eius: et labiis eius addet gratiam.
24 Színméz a kellemes beszéd, édes a léleknek és gyógyítás a csontnak.
Favus mellis, composita verba: dulcedo animæ, sanitas ossium.
25 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
Est via quæ videtur homini recta: et novissima eius ducunt ad mortem.
26 A dolgozónak vágya dolgozott érette, mert szorította őt a szája.
Anima laborantis laborat sibi, quia compulit eum os suum:
27 Az alávaló ember veszedelmet ás, ajkán pedig mintha égető tűz volna.
Vir impius fodit malum, et in labiis eius ignis ardescit.
28 A ferdeség embere viszályt indít, és a suttogó barátot választ el.
Homo perversus suscitat lites: et verbosus separat principes.
29 Az erőszak embere elcsábítja felebarátját, hogy vezesse őt úton, mely nem jó.
Vir iniquus lactat amicum suum: et ducit eum per viam non bonam.
30 A ki behunyja szemeit, hogy ferdeséget gondoljon ki, a ki fintorgatja ajkait: elhatározta a rosszat.
Qui attonitis oculis cogitat prava, mordens labia sua perficit malum.
31 Díszes korona az ősz haj, igazság útján találtatik.
Corona dignitatis senectus, quæ in viis iustitiæ reperietur.
32 Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be.
Melior est patiens viro forti: et qui dominatur animo suo, expugnatore urbium.
33 Ölbe vetik a sorsot, de az Örökkévalótól való minden ítélete.
Sortes mittuntur in sinum, sed a Domino temperantur.
