Példabeszédek 16
1 Az emberéi a szívnek szándékai, de az Örökkévalótól való a nyelv felelete.
[Hominis est animam præparare, et Domini gubernare linguam.
2 Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.
Omnes viæ hominis patent oculis ejus; spirituum ponderator est Dominus.
3 Hárítsd az Örökkévalóra dolgaidat, és majd megszilárdulnak gondolataid.
Revela Domino opera tua, et dirigentur cogitationes tuæ.
4 Mindet a maga czéljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára.
Universa propter semetipsum operatus est Dominus; impium quoque ad diem malum.
5 Az Örökkévaló utálata minden büszke szívű; kezet kézre, nem marad büntetlenül.
Abominatio Domini est omnis arrogans; etiamsi manus ad manum fuerit, non est innocens. Initium viæ bonæ facere justitiam; accepta est autem apud Deum magis quam immolare hostias.
6 Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól.
Misericordia et veritate redimitur iniquitas, et in timore Domini declinatur a malo.
7 Midőn kedveli az Örökkévaló a férfi útjait, ellenségeit is megbékélteti vele.
Cum placuerint Domino viæ hominis, inimicos quoque ejus convertet ad pacem.
8 Jobb kevés igazsággal, mint termések bősége jog nélkül.
Melius est parum cum justitia quam multi fructus cum iniquitate.
9 Az ember szíve kigondolja útját, de az Örökkévaló igazítja lépését.
Cor hominis disponit viam suam, sed Domini est dirigere gressus ejus.]
10 Varázs van királynak ajkain: az ítéletben ne vétsen szája.
[Divinatio in labiis regis; in judicio non errabit os ejus.
11 Jogos mérleg és serpenyő az Örökkévalóé, az ő műve minden súlykő a zacskóban.
Pondus et statera judicia Domini sunt, et opera ejus omnes lapides sacculi.
12 Királyoknak utálata gonoszságot cselekedni, mert igazság által szilárdul meg a trón.
Abominabiles regi qui agunt impie, quoniam justitia firmatur solium.
13 Királyoknak kedve az igazság ajkai; s a ki egyeneset beszél, azt szereti.
Voluntas regum labia justa; qui recta loquitur diligetur.
14 Királynak indulata: halál követei, de bölcs ember megengeszteli azt.
Indignatio regis nuntii mortis, et vir sapiens placabit eam.
15 Király arczának világosságában élet van, és jóakarata olyan mint a tavaszi eső felhője.
In hilaritate vultus regis vita, et clementia ejus quasi imber serotinus.]
16 Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál, és értelmet szerezni becsesebb az ezüstnél.
[Posside sapientiam, quia auro melior est, et acquire prudentiam, quia pretiosior est argento.
17 Az egyenesek pályája: távozni a rossztól; lelkét őrzi meg, a ki megóvja útját.
Semita justorum declinat mala; custos animæ suæ servat viam suam.
18 Romlás előtt jár a gőg, és botlás előtt lélek büszkesége.
Contritionem præcedit superbia, et ante ruinam exaltatur spiritus.
19 Jobb alázatos lelkűnek lenni szerények közt, mint zsákmányt osztani gőgösökkel.
Melius est humiliari cum mitibus quam dividere spolia cum superbis.
20 A ki ügyel az igére, jót fog találni, s a ki az Örökkévalóban bízik, boldog az!
Eruditus in verbo reperiet bona, et qui sperat in Domino beatus est.
21 A bölcsszívűt nevezik értelmesnek, s az ajkak édessége gyarapítja a tanulságot.
Qui sapiens est corde appellabitur prudens, et qui dulcis eloquio majora percipiet.
22 Életforrás az ész a gazdájának, s az oktalanok fenyítése az oktalanság.
Fons vitæ eruditio possidentis; doctrina stultorum fatuitas.]
23 A bölcsnek szíve oktatja száját és ajkain gyarapítja a tanulságot.
[Cor sapientis erudiet os ejus, et labiis ejus addet gratiam.
24 Színméz a kellemes beszéd, édes a léleknek és gyógyítás a csontnak.
Favus mellis composita verba; dulcedo animæ sanitas ossium.
25 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
Est via quæ videtur homini recta, et novissima ejus ducunt ad mortem.
26 A dolgozónak vágya dolgozott érette, mert szorította őt a szája.
Anima laborantis laborat sibi, quia compulit eum os suum.
27 Az alávaló ember veszedelmet ás, ajkán pedig mintha égető tűz volna.
Vir impius fodit malum, et in labiis ejus ignis ardescit.
28 A ferdeség embere viszályt indít, és a suttogó barátot választ el.
Homo perversus suscitat lites, et verbosus separat principes.
29 Az erőszak embere elcsábítja felebarátját, hogy vezesse őt úton, mely nem jó.
Vir iniquus lactat amicum suum, et ducit eum per viam non bonam.
30 A ki behunyja szemeit, hogy ferdeséget gondoljon ki, a ki fintorgatja ajkait: elhatározta a rosszat.
Qui attonitis oculis cogitat prava, mordens labia sua perficit malum.
31 Díszes korona az ősz haj, igazság útján találtatik.
Corona dignitatis senectus, quæ in viis justitiæ reperietur.
32 Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be.
Melior est patiens viro forti, et qui dominatur animo suo expugnatore urbium.
33 Ölbe vetik a sorsot, de az Örökkévalótól való minden ítélete.
Sortes mittuntur in sinum, sed a Domino temperantur.]
