Példabeszédek 16
1 Az emberéi a szívnek szándékai, de az Örökkévalótól való a nyelv felelete.
All’uomo, i disegni del cuore; ma la risposta della lingua vien dall’Eterno.
2 Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.
Tutte le vie dell’uomo a lui sembran pure, ma l’Eterno pesa gli spiriti.
3 Hárítsd az Örökkévalóra dolgaidat, és majd megszilárdulnak gondolataid.
Rimetti le cose tue nell’Eterno, e i tuoi disegni avran buona riuscita.
4 Mindet a maga czéljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára.
L’Eterno ha fatto ogni cosa per uno scopo; anche l’empio, per il dì della sventura.
5 Az Örökkévaló utálata minden büszke szívű; kezet kézre, nem marad büntetlenül.
Chi è altero d’animo è in abominio all’Eterno; certo è che non rimarrà impunito.
6 Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól.
Con la bontà e con la fedeltà l’iniquità si espia, e col timor dell’Eterno si evita il male.
7 Midőn kedveli az Örökkévaló a férfi útjait, ellenségeit is megbékélteti vele.
Quando l’Eterno gradisce le vie d’un uomo, riconcilia con lui anche i nemici.
8 Jobb kevés igazsággal, mint termések bősége jog nélkül.
Meglio poco con giustizia, che grandi entrate senza equità.
9 Az ember szíve kigondolja útját, de az Örökkévaló igazítja lépését.
Il cuor dell’uomo medita la sua via, ma l’Eterno dirige i suoi passi.
10 Varázs van királynak ajkain: az ítéletben ne vétsen szája.
Sulle labbra del re sta una sentenza divina; quando pronunzia il giudizio la sua bocca non erra.
11 Jogos mérleg és serpenyő az Örökkévalóé, az ő műve minden súlykő a zacskóban.
La stadera e le bilance giuste appartengono all’Eterno, tutti i pesi del sacchetto son opera sua.
12 Királyoknak utálata gonoszságot cselekedni, mert igazság által szilárdul meg a trón.
I re hanno orrore di fare il male, perché il trono è reso stabile con la giustizia.
13 Királyoknak kedve az igazság ajkai; s a ki egyeneset beszél, azt szereti.
Le labbra giuste sono gradite ai re; essi amano chi parla rettamente.
14 Királynak indulata: halál követei, de bölcs ember megengeszteli azt.
Ira del re vuol dire messaggeri di morte, ma l’uomo savio la placherà.
15 Király arczának világosságában élet van, és jóakarata olyan mint a tavaszi eső felhője.
La serenità del volto del re dà la vita, e il suo favore è come nube di pioggia primaverile.
16 Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál, és értelmet szerezni becsesebb az ezüstnél.
L’acquisto della sapienza oh quanto è migliore di quello dell’oro, e l’acquisto dell’intelligenza preferibile a quel dell’argento!
17 Az egyenesek pályája: távozni a rossztól; lelkét őrzi meg, a ki megóvja útját.
La strada maestra dell’uomo retto è evitare il male; chi bada alla sua via preserva l’anima sua.
18 Romlás előtt jár a gőg, és botlás előtt lélek büszkesége.
La superbia precede la rovina, e l’alterezza dello spirito precede la caduta.
19 Jobb alázatos lelkűnek lenni szerények közt, mint zsákmányt osztani gőgösökkel.
Meglio esser umile di spirito coi miseri, che spartir la preda coi superbi.
20 A ki ügyel az igére, jót fog találni, s a ki az Örökkévalóban bízik, boldog az!
Chi presta attenzione alla Parola se ne troverà bene, e beato colui che confida nell’Eterno!
21 A bölcsszívűt nevezik értelmesnek, s az ajkak édessége gyarapítja a tanulságot.
Il savio di cuore è chiamato intelligente, e la dolcezza delle labbra aumenta il sapere.
22 Életforrás az ész a gazdájának, s az oktalanok fenyítése az oktalanság.
Il senno, per chi lo possiede, è fonte di vita, ma la stoltezza è il castigo degli stolti.
23 A bölcsnek szíve oktatja száját és ajkain gyarapítja a tanulságot.
Il cuore del savio gli rende assennata la bocca, e aumenta il sapere sulle sue labbra.
24 Színméz a kellemes beszéd, édes a léleknek és gyógyítás a csontnak.
Le parole soavi sono un favo di miele: dolcezza all’anima, salute al corpo.
25 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
V’è tal via che all’uomo par diritta, ma finisce col menare alla morte.
26 A dolgozónak vágya dolgozott érette, mert szorította őt a szája.
La fame del lavoratore lavora per lui, perché la sua bocca lo stimola.
27 Az alávaló ember veszedelmet ás, ajkán pedig mintha égető tűz volna.
L’uomo cattivo va scavando ad altri del male, sulle sue labbra c’è come un fuoco divorante.
28 A ferdeség embere viszályt indít, és a suttogó barátot választ el.
L’uomo perverso semina contese, e il maldicente disunisce gli amici migliori.
29 Az erőszak embere elcsábítja felebarátját, hogy vezesse őt úton, mely nem jó.
L’uomo violento trascina il compagno, e lo mena per una via non buona.
30 A ki behunyja szemeit, hogy ferdeséget gondoljon ki, a ki fintorgatja ajkait: elhatározta a rosszat.
Chi chiude gli occhi per macchinar cose perverse, chi si morde le labbra, ha già compiuto il male.
31 Díszes korona az ősz haj, igazság útján találtatik.
I capelli bianchi sono una corona d’onore; la si trova sulla via della giustizia.
32 Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be.
Chi è lento all’ira val più del prode guerriero; chi padroneggia sé stesso val più di chi espugna città.
33 Ölbe vetik a sorsot, de az Örökkévalótól való minden ítélete.
Si gettan le sorti nel grembo, ma ogni decisione vien dall’Eterno.
