Példabeszédek 16
1 Az emberéi a szívnek szándékai, de az Örökkévalótól való a nyelv felelete.
Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.
Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Hárítsd az Örökkévalóra dolgaidat, és majd megszilárdulnak gondolataid.
Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindet a maga czéljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára.
Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Az Örökkévaló utálata minden büszke szívű; kezet kézre, nem marad büntetlenül.
Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól.
Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Midőn kedveli az Örökkévaló a férfi útjait, ellenségeit is megbékélteti vele.
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb kevés igazsággal, mint termések bősége jog nélkül.
Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az ember szíve kigondolja útját, de az Örökkévaló igazítja lépését.
Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Varázs van királynak ajkain: az ítéletben ne vétsen szája.
Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
11 Jogos mérleg és serpenyő az Örökkévalóé, az ő műve minden súlykő a zacskóban.
Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
12 Királyoknak utálata gonoszságot cselekedni, mert igazság által szilárdul meg a trón.
Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.
13 Királyoknak kedve az igazság ajkai; s a ki egyeneset beszél, azt szereti.
Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14 Királynak indulata: halál követei, de bölcs ember megengeszteli azt.
A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 Király arczának világosságában élet van, és jóakarata olyan mint a tavaszi eső felhője.
A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
16 Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál, és értelmet szerezni becsesebb az ezüstnél.
Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Az egyenesek pályája: távozni a rossztól; lelkét őrzi meg, a ki megóvja útját.
Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.
18 Romlás előtt jár a gőg, és botlás előtt lélek büszkesége.
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lelkűnek lenni szerények közt, mint zsákmányt osztani gőgösökkel.
Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki ügyel az igére, jót fog találni, s a ki az Örökkévalóban bízik, boldog az!
A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A bölcsszívűt nevezik értelmesnek, s az ajkak édessége gyarapítja a tanulságot.
A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életforrás az ész a gazdájának, s az oktalanok fenyítése az oktalanság.
Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek szíve oktatja száját és ajkain gyarapítja a tanulságot.
A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24 Színméz a kellemes beszéd, édes a léleknek és gyógyítás a csontnak.
Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
26 A dolgozónak vágya dolgozott érette, mert szorította őt a szája.
A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27 Az alávaló ember veszedelmet ás, ajkán pedig mintha égető tűz volna.
A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
28 A ferdeség embere viszályt indít, és a suttogó barátot választ el.
A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erőszak embere elcsábítja felebarátját, hogy vezesse őt úton, mely nem jó.
Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30 A ki behunyja szemeit, hogy ferdeséget gondoljon ki, a ki fintorgatja ajkait: elhatározta a rosszat.
A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31 Díszes korona az ősz haj, igazság útján találtatik.
Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be.
Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Ölbe vetik a sorsot, de az Örökkévalótól való minden ítélete.
Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
