Példabeszédek 16
1 Az emberéi a szívnek szándékai, de az Örökkévalótól való a nyelv felelete.
Při člověku bývá spořádání myšlení, ale od Hospodina jest řeč jazyka.
2 Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.
Všecky cesty člověka čisté se jemu zdají, ale kterýž zpytuje duchy, Hospodin jest.
3 Hárítsd az Örökkévalóra dolgaidat, és majd megszilárdulnak gondolataid.
Uval na Hospodina činy své, a budou upevněna předsevzetí tvá.
4 Mindet a maga czéljára alkotta az Örökkévaló, és a gonoszt is a bajnak napjára.
Hospodin všecko učinil pro sebe samého, také i bezbožného ke dni zlému.
5 Az Örökkévaló utálata minden büszke szívű; kezet kézre, nem marad büntetlenül.
Ohavností jest Hospodinu každý pyšného srdce; by sobě na pomoc i jiné přivzal, neujde pomsty.
6 Szeretettel és hűséggel megengeszteltetik a bűn, és istenfélelem által távozunk a rossztól.
Milosrdenstvím a pravdou očištěna bývá nepravost, a v bázni Hospodinově uchází se zlého.
7 Midőn kedveli az Örökkévaló a férfi útjait, ellenségeit is megbékélteti vele.
Když se líbí Hospodinu cesty člověka, také i nepřátely jeho spokojuje k němu.
8 Jobb kevés igazsággal, mint termések bősége jog nélkül.
Lepší jest maličko s spravedlností, než množství důchodů nespravedlivých.
9 Az ember szíve kigondolja útját, de az Örökkévaló igazítja lépését.
Srdce člověka přemýšlí o cestě své, ale Hospodin spravuje kroky jeho.
10 Varázs van királynak ajkain: az ítéletben ne vétsen szája.
Rozhodnutí jest ve rtech královských, v soudu neuchylují se ústa jeho.
11 Jogos mérleg és serpenyő az Örökkévalóé, az ő műve minden súlykő a zacskóban.
Váha a závaží jsou úsudek Hospodinův, a všecka závaží v pytlíku jeho nařízení.
12 Királyoknak utálata gonoszságot cselekedni, mert igazság által szilárdul meg a trón.
Ohavností jest králům činiti bezbožně; nebo spravedlností upevňován bývá trůn.
13 Királyoknak kedve az igazság ajkai; s a ki egyeneset beszél, azt szereti.
Rtové spravedliví líbezní jsou králům, a ty, kteříž upřímě mluví, milují.
14 Királynak indulata: halál követei, de bölcs ember megengeszteli azt.
Rozhněvání královo jistý posel smrti, ale muž moudrý ukrotí je.
15 Király arczának világosságában élet van, és jóakarata olyan mint a tavaszi eső felhője.
V jasné tváři královské jest život, a přívětivost jeho jako oblak s deštěm jarním.
16 Bölcsességet szerezni mennyivel jobb az aranynál, és értelmet szerezni becsesebb az ezüstnél.
Mnohem lépe jest nabyti moudrosti než zlata nejčistšího, a nabyti rozumnosti lépe než stříbra.
17 Az egyenesek pályája: távozni a rossztól; lelkét őrzi meg, a ki megóvja útját.
Cesta upřímých jest odstoupiti od zlého; ostříhá duše své ten, kdož ostříhá cesty své.
18 Romlás előtt jár a gőg, és botlás előtt lélek büszkesége.
Před setřením bývá pýcha, a před pádem pozdvižení ducha.
19 Jobb alázatos lelkűnek lenni szerények közt, mint zsákmányt osztani gőgösökkel.
Lépe jest poníženého duchu býti s pokornými, než děliti kořist s pyšnými.
20 A ki ügyel az igére, jót fog találni, s a ki az Örökkévalóban bízik, boldog az!
Ten, kdož pozoruje slova, nalézá dobré; a kdož doufá v Hospodina, blahoslavený jest.
21 A bölcsszívűt nevezik értelmesnek, s az ajkak édessége gyarapítja a tanulságot.
Ten, kdož jest moudrého srdce, slove rozumný, a sladkost rtů přidává naučení.
22 Életforrás az ész a gazdájának, s az oktalanok fenyítése az oktalanság.
Rozumnost těm, kdož ji mají, jest pramen života, ale umění bláznů jest bláznovství.
23 A bölcsnek szíve oktatja száját és ajkain gyarapítja a tanulságot.
Srdce moudrého rozumně spravuje ústa svá, tak že rty svými přidává naučení.
24 Színméz a kellemes beszéd, édes a léleknek és gyógyítás a csontnak.
Plást medu jsou řeči utěšené, sladkost duši, a lékařství kostem.
25 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
Cesta zdá se přímá člověku, ale dokonání její jistá cesta smrti.
26 A dolgozónak vágya dolgozott érette, mert szorította őt a szája.
Èlověk pracovitý pracuje sobě, nebo ponoukají ho ústa jeho.
27 Az alávaló ember veszedelmet ás, ajkán pedig mintha égető tűz volna.
Muž nešlechetný vykopává zlé, v jehožto rtech jako oheň spalující.
28 A ferdeség embere viszályt indít, és a suttogó barátot választ el.
Muž převrácený rozsívá sváry, a klevetník rozlučuje přátely.
29 Az erőszak embere elcsábítja felebarátját, hogy vezesse őt úton, mely nem jó.
Muž ukrutný přeluzuje bližního svého, a uvodí jej na cestu nedobrou.
30 A ki behunyja szemeit, hogy ferdeséget gondoljon ki, a ki fintorgatja ajkait: elhatározta a rosszat.
Zamhuřuje oči své, smýšleje věci převrácené, a zmítaje pysky svými, vykonává zlé.
31 Díszes korona az ősz haj, igazság útján találtatik.
Koruna ozdobná jsou šediny na cestě spravedlnosti se nalézající.
32 Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be.
Lepší jest zpozdilý k hněvu než silný rek, a kdož panuje nad myslí svou nežli ten, kterýž dobyl města.
33 Ölbe vetik a sorsot, de az Örökkévalótól való minden ítélete.
Do klínu umítán bývá los, ale od Hospodina všecko řízení jeho.
