< Példabeszédek 14 >
1 Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.
2 Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.
3 Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,
4 Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.
5 Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.
6 Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.
7 Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,
8 Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.
9 Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.
10 A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.
11 A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.
12 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
13 Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.
14 Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.
15 Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.
16 A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.
17 A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.
18 Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.
19 Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.
20 Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.
21 A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.
22 Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.
23 Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.
24 A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.
25 Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.
26 Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.
27 Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
28 Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.
29 A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.
30 A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.
31 A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.
33 Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.
34 Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.
35 A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.
