Példabeszédek 14
1 Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.
Kvinnevisdom byggjer huset sitt, men dårskap riv det ned med henderne.
2 Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.
Den som ottast Herren, fer ærleg fram, men krokvegar gjeng den som vanvyrder honom.
3 Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,
I narrens munn er ovmods ris, men dei vise hev lipporne sine til vern.
4 Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.
Utan uksar er krubba tom, men når stuten er sterk, vert innkoma stor.
5 Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.
Ikkje lyg eit ærlegt vitne, men det falske vitne andar lygn.
6 Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.
Spottaren søkjer visdom, men fåfengt, men lett finn den skynsame kunnskap.
7 Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,
Gakk burt frå ein dåre, ei fekk du der merka lippor med kunnskap.
8 Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.
Klok manns visdom er: han skynar vegen sin, men dåre-narreskapen er: dei svik seg sjølv.
9 Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.
Dårar fær spott av sitt eige skuldoffer, men millom ærlege folk er godhug.
10 A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.
Hjarta kjenner si eigi sorg, og gleda legg ingen framand seg uppi.
11 A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.
Gudlause folk fær sitt hus lagt i øyde, men ærlege folk ser tjeldet sitt bløma.
12 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
Mang ein veg tykkjer folk er rett, men enden på honom er vegar til dauden.
13 Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.
Jamvel midt i låtten kjenner hjarta vondt, og enden på gleda er sorg.
14 Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.
Av åtferdi si skal den fråfalne mettast, og ein god mann held seg burte frå han.
15 Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.
Den einfalde trur kvart ordet, men den kloke agtar på sine stig.
16 A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.
Den vise ottast og held seg frå vondt, men dåren er brålyndt og trygg.
17 A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.
Bråsinna mann gjer narreverk, og meinsløg mann vert hata.
18 Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.
Einfalde erver dårskap, men dei kloke fær kunnskap til krans.
19 Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.
Vonde skal bøygja seg for dei gode, og gudlause ved portarne til den rettferdige.
20 Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.
Ein fatig vert hata av venen sin jamvel, men ein rik vert elska av mange.
21 A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.
Vanvyrder du næsten din, syndar du, men sæl den som ynkast yver armingar.
22 Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.
Skal ikkje dei fara vilt som finn på vondt, og miskunn og truskap timast deim som finn på godt?
23 Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.
Alt stræv fører vinning med seg, men tome ord gjev berre tap.
24 A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.
Rikdomen er for dei vise ei krans, men narreskapen hjå dårar er narreskap.
25 Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.
Eit sanningsvitne bergar liv, men den som andar lygn, er full av svik.
26 Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.
Den som ottast Herren, hev ei borg so fast, og for hans born det finnast skal ei livd.
27 Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
Otte for Herren er livsens kjelda, so ein slepp undan daudesnaror.
28 Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.
Mykje folk er konungs prydnad, men folkemink er hovdings fall.
29 A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.
Langmodig mann hev mykje vit, men bråhuga mann syner narreskap.
30 A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.
Spaklyndt hjarta er likamens liv, men ilska er ròt i beini.
31 A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.
Trykkjer du armingen, spottar du skaparen hans, men du ærar skaparen når du er mild mot fatigmann.
32 Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.
I ulukka si lyt den gudlause stupa, men den rettferdige hev trygd når han skal døy.
33 Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.
I hjarta på den vituge held visdomen seg still, men hjå dårar ter han seg fram.
34 Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.
Rettferd upphøgjer eit folk, men syndi er skam for folki.
35 A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.
Kongen likar godt den kloke tenar, men harmast på den som skjemmer seg ut.
