Példabeszédek 14
1 Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.
[Sapiens mulier ædificat domum suam; insipiens exstructam quoque manibus destruet.
2 Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.
Ambulans recto itinere, et timens Deum, despicitur ab eo qui infami graditur via.
3 Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,
In ore stulti virga superbiæ; labia autem sapientium custodiunt eos.
4 Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.
Ubi non sunt boves, præsepe vacuum est; ubi autem plurimæ segetes, ibi manifesta est fortitudo bovis.
5 Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.
Testis fidelis non mentitur; profert autem mendacium dolosus testis.
6 Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.
Quærit derisor sapientiam, et non invenit; doctrina prudentium facilis.
7 Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,
Vade contra virum stultum, et nescit labia prudentiæ.
8 Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.
Sapientia callidi est intelligere viam suam, et imprudentia stultorum errans.
9 Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.
Stultus illudet peccatum, et inter justos morabitur gratia.
10 A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.
Cor quod novit amaritudinem animæ suæ, in gaudio ejus non miscebitur extraneus.
11 A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.
Domus impiorum delebitur: tabernacula vero justorum germinabunt.
12 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
Est via quæ videtur homini justa, novissima autem ejus deducunt ad mortem.
13 Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.
Risus dolore miscebitur, et extrema gaudii luctus occupat.
14 Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.
Viis suis replebitur stultus, et super eum erit vir bonus.]
15 Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.
[Innocens credit omni verbo; astutus considerat gressus suos. Filio doloso nihil erit boni; servo autem sapienti prosperi erunt actus, et dirigetur via ejus.
16 A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.
Sapiens timet, et declinat a malo; stultus transilit, et confidit.
17 A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.
Impatiens operabitur stultitiam, et vir versutus odiosus est.
18 Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.
Possidebunt parvuli stultitiam, et exspectabunt astuti scientiam.
19 Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.
Jacebunt mali ante bonos, et impii ante portas justorum.
20 Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.
Etiam proximo suo pauper odiosus erit: amici vero divitum multi.
21 A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.
Qui despicit proximum suum peccat; qui autem miseretur pauperis beatus erit. Qui credit in Domino misericordiam diligit.
22 Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.
Errant qui operantur malum; misericordia et veritas præparant bona.
23 Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.
In omni opere erit abundantia; ubi autem verba sunt plurima, ibi frequenter egestas.
24 A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.
Corona sapientium divitiæ eorum; fatuitas stultorum imprudentia.
25 Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.
Liberat animas testis fidelis, et profert mendacia versipellis.]
26 Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.
[In timore Domini fiducia fortitudinis, et filiis ejus erit spes.
27 Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
Timor Domini fons vitæ, ut declinent a ruina mortis.
28 Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.
In multitudine populi dignitas regis, et in paucitate plebis ignominia principis.
29 A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.
Qui patiens est multa gubernatur prudentia; qui autem impatiens est exaltat stultitiam suam.
30 A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.
Vita carnium sanitas cordis; putredo ossium invidia.
31 A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.
Qui calumniatur egentem exprobrat factori ejus; honorat autem eum qui miseretur pauperis.
32 Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.
In malitia sua expelletur impius: sperat autem justus in morte sua.
33 Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.
In corde prudentis requiescit sapientia, et indoctos quosque erudiet.
34 Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.
Justitia elevat gentem; miseros autem facit populos peccatum.
35 A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.
Acceptus est regi minister intelligens; iracundiam ejus inutilis sustinebit.]
