Példabeszédek 14

1 Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.

Kvinders Visdom har bygget sit Hus; men Daarskaben bryder det ned med sine Hænder.

2 Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.

Den, som vandrer i sin Oprigtighed, frygter Herren; men den, som gaar paa Krogveje, foragter ham.

3 Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,

I Daarens Mund er Hovmods Ris; men de vises Læber skulle bevare dem selv.

4 Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.

Hvor ingen Øksne ere, der er Krybben ren; men megen Indtægt kommer ved Oksens Kraft.

5 Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.

Et trofast Vidne lyver ikke; men et falsk Vidne udblæser Løgne.

6 Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.

Spotteren søger Visdom, og han finder den ikke; men for den forstandige er Kundskab let.

7 Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,

Gak bort fra en Mand, som er en Daare; thi du vil ikke have fundet Kundskab paa hans Læber.

8 Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.

Den kloges Visdom er, at han forstaar sig paa sin Vej; men Daarers Taabelighed er, at de blive bedragne.

9 Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.

Daarerne spottes af deres eget Skyldoffer; men med de oprigtige er Velbehageligheden.

10 A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.

Hjertet kender sin Sjæls Bitterhed, og en fremmed skal ikke blande sig i dets Glæde.

11 A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.

De ugudeliges Hus skal ødelægges; men de retsindiges Telt skal blomstre.

12 Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.

Der er en Vej, som kan synes en Mand ret; men til sidst bliver den Vej til Døden.

13 Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.

Selv under Latteren føler Hjertet Smerte, og til sidst bliver Glæden Bedrøvelse.

14 Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.

Den, hvis Hjerte er afveget, skal mættes ved sine Veje, men den gode Mand ved det, han har i Eje.

15 Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.

Den uerfarne tror alting, men den kloge agter paa sin Gang.

16 A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.

Den vise frygter og viger fra ondt; men en Daare er overmodig, og tryg.

17 A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.

Den, som er hastig til Vrede, gør Daarlighed, og den underfundige Mand hades.

18 Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.

De uvidende arve Daarlighed; men de kloge favne Kundskab.

19 Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.

De onde maa bøje sig for de godes Ansigt og de ugudelige for den retfærdiges Porte.

20 Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.

Selv for sin Ven er den fattige forhadt; men mange ere de, som elske den rige.

21 A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.

Hvo som foragter sin Næste, synder; men den, som forbarmer sig over de elendige, er lyksalig.

22 Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.

Fare ikke de vild, som optænke ondt? men de, som optænke godt, finde Miskundhed og Troskab.

23 Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.

I alt besværligt Arbejde er der Fordel; men hvor det bliver ved Læbers Ord, fører det kun til Mangel.

24 A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.

De vises Rigdom er deres Krone; men Daarers Taabelighed bliver Taabelighed.

25 Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.

Et sanddru Vidne redder Sjæle, men den, som udblæser Løgn, er svigefuld.

26 Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.

I Herrens Frygt har en et stærkt Værn, og for hans Børn skal der være en Tilflugt.

27 Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.

Herrens Frygt er Livets Kilde, saa at man viger fra Dødens Snarer.

28 Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.

At have meget Folk er en Konges Ære; men hvor Folket er borte, er det en Fyrstes Fordærvelse.

29 A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.

Den langmodige har megen Forstand; men den, som er hastig i Sindet, forraader Daarskab.

30 A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.

Et blidt Hjerte er Liv for Legemet; men Hidsighed er Raaddenhed for Benene,

31 A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.

Hvo som fortrykker den ringe, forhaaner hans Skaber; men hvo som forbarmer sig over den fattige, ærer ham.

32 Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.

Den ugudelige styrtes for sin Ondskab; men den retfærdige har Fortrøstning i sin Død.

33 Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.

I den forstandiges Hjerte hviler Visdommen; men i Daarers Indre giver den sig til Kende.

34 Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.

Retfærdighed ophøjer et Folk; men Synden er Folkenes Skændsel

35 A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.

Kongens Velbehag er til en klog Tjener, men hans Vrede er over den, som gør Skam.