< Példabeszédek 13 >

1 A bölcs fiú hallgatott atyja oktatására, de a csúfoló nem hallgatott dorgálásra.
Filius sapiens, doctrina patris: qui autem illusor est, non audit cum arguitur.
2 Szájának gyümölcséből eszik jót a férfi, de a hűtlenkedők lelke erőszak.
De fructu oris sui homo satiabitur bonis: anima autem praevaricatorum iniqua.
3 A ki megóvja száját, megőrzi lelkét, de a ki fölszakítja ajkait, számára rettegés!
Qui custodit os suum, custodit animam suam: qui autem inconsideratus est ad loquendum, sentiet mala.
4 Kivánkozik, de hiába, a restnek lelke, de a szorgalmasak lelke bőségben részesül.
Vult et non vult piger: anima autem operantium impinguabitur.
5 Hazug szót gyűlöl az igaz, de a gonosz megszégyenít és meggyaláz.
Verbum mendax iustus detestabitur: impius autem confundit, et confundetur.
6 Az igazság megőrzi a gáncstalan útút, de a gonoszság megdönti a vétkest.
Iustitia custodit innocentis viam: impietas autem peccatorem supplantat.
7 Van a ki gazdagnak tetteti magát, de nincs semmije, a ki szegénynek tetteti magát, s nagy vagyona van.
Est quasi dives cum nihil habeat: et est quasi pauper, cum in multis divitiis sit.
8 Az ember lelkének váltsága a gazdagsága, de a szegény nem hallgatott dorgálásra.
Redemptio animae viri, divitiae suae: qui autem pauper est, increpationem non sustinet.
9 Az igazak világossága vígan ég, de a gonoszok mécsese kialszik.
Lux iustorum laetificat: lucerna autem impiorum extinguetur.
10 Kevélységgel csak czivódás okoztatik, de a tanácskozóknál bölcsesség van.
Inter superbos semper iurgia sunt: qui autem agunt omnia cum consilio, reguntur sapientia.
11 Hiábavalóság által szerzett vagyon kevesbedik, de a ki markonként gyűjt, gyarapít.
Substantia festinata minuetur: quae autem paulatim colligitur manu, multiplicabitur.
12 Halogatott várakozás beteggé teszi a szívet, de élet fája a bekövetkezett kívánság.
Spes, quae differtur, affligit animam: lignum vitae desiderium veniens.
13 A ki gúnyolja az igét, leköttetik neki, de a ki féli a parancsot, az megjutalmaztatik.
Qui detrahit alicui rei, ipse se in futurum obligat: qui autem timet praeceptum, in pace versabitur. Animae dolosae errant in peccatis: iusti autem misericordes sunt, et miserantur.
14 A bölcsnek tanítása életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
Lex sapientis fons vitae, ut declinet a ruina mortis.
15 Igazi eszesség kegyet szerez, de a hűtlenkedők útja kemény.
Doctrina bona dabit gratiam: in itinere contemptorum vorago.
16 Minden okos tudással cselekszik, de a balga kitárja az oktalanságot.
Astutus omnia agit cum consilio: qui autem fatuus est, aperit stultitiam.
17 Gonosz követ bajba esik, de gyógyítás hűséges küldött.
Nuncius impii cadet in malum: legatus autem fidelis, sanitas.
18 Szegénységet és szégyent ér, a ki elveti az oktatást, de a ki megőrzi a feddést, tiszteltetik.
Egestas, et ignominia ei, qui deserit disciplinam: qui autem acquiescit arguenti, glorificabitur.
19 Megvalósult kívánság kellemes a léleknek, de utálata a balgáknak kerülni a rosszat.
Desiderium si compleatur, delectat animam: detestantur stulti eos, qui fugiunt mala.
20 A ki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, de a ki balgákkal társul, rosszul jár.
Qui cum sapientibus graditur, sapiens erit: amicus stultorum similis efficietur.
21 A vétkeseket üldözi a rosszaságuk, de az igazaknak jóval fizetnek.
Peccatores persequitur malum: et iustis retribuentur bona.
22 A jó örököt hagy fiai fiainak, de az igaz számára van eltéve a vétkezőnek vagyona.
Bonus reliquit heredes filios, et nepotes: et custoditur iusto substantia peccatoris.
23 Bő eleséget terem a szegények ugara, de van, a ki tönkre jut jog híján.
Multi cibi in novalibus patrum: et aliis congregantur absque iudicio.
24 A ki visszatartja vesszejét, gyűlöli fiát, de a ki szereti, idején keresi föl fenyítéssel.
Qui parcit virgae, odit filium suum: qui autem diligit illum, instanter erudit.
25 Az igaz eszik lelke jóllaktáig, de a gonoszok hasa hiányt érez.
Iustus comedit, et replet animam suam: venter autem impiorum insaturabilis.

< Példabeszédek 13 >