< Példabeszédek 13 >

1 A bölcs fiú hallgatott atyja oktatására, de a csúfoló nem hallgatott dorgálásra.
Ein weiser Sohn läßt sich vom Vater züchtigen; aber ein Spötter gehorcht der Strafe nicht.
2 Szájának gyümölcséből eszik jót a férfi, de a hűtlenkedők lelke erőszak.
Die Frucht des Mundes genießt man; aber die Verächter denken nur zu freveln.
3 A ki megóvja száját, megőrzi lelkét, de a ki fölszakítja ajkait, számára rettegés!
Wer seinen Mund bewahrt, der bewahrt sein Leben; wer aber mit seinem Maul herausfährt, der kommt in Schrecken.
4 Kivánkozik, de hiába, a restnek lelke, de a szorgalmasak lelke bőségben részesül.
Der Faule begehrt und kriegt's doch nicht; aber die Fleißigen kriegen genug.
5 Hazug szót gyűlöl az igaz, de a gonosz megszégyenít és meggyaláz.
Der Gerechte ist der Lüge feind; aber der Gottlose schändet und schmäht sich selbst.
6 Az igazság megőrzi a gáncstalan útút, de a gonoszság megdönti a vétkest.
Die Gerechtigkeit behütet den Unschuldigen; aber das gottlose Wesen bringt zu Fall den Sünder.
7 Van a ki gazdagnak tetteti magát, de nincs semmije, a ki szegénynek tetteti magát, s nagy vagyona van.
Mancher ist arm bei großem Gut, und mancher ist reich bei seiner Armut.
8 Az ember lelkének váltsága a gazdagsága, de a szegény nem hallgatott dorgálásra.
Mit Reichtum kann einer sein Leben erretten; aber ein Armer hört kein Schelten.
9 Az igazak világossága vígan ég, de a gonoszok mécsese kialszik.
Das Licht der Gerechten brennt fröhlich; aber die Leuchte der Gottlosen wird auslöschen.
10 Kevélységgel csak czivódás okoztatik, de a tanácskozóknál bölcsesség van.
Unter den Stolzen ist immer Hader; aber Weisheit ist bei denen, die sich raten lassen.
11 Hiábavalóság által szerzett vagyon kevesbedik, de a ki markonként gyűjt, gyarapít.
Reichtum wird wenig, wo man's vergeudet; was man aber zusammenhält, das wird groß.
12 Halogatott várakozás beteggé teszi a szívet, de élet fája a bekövetkezett kívánság.
Die Hoffnung, die sich verzieht, ängstet das Herz; wenn's aber kommt, was man begehrt, das ist wie ein Baum des Lebens.
13 A ki gúnyolja az igét, leköttetik neki, de a ki féli a parancsot, az megjutalmaztatik.
Wer das Wort verachtet, der verderbt sich selbst; wer aber das Gebot fürchtet, dem wird's vergolten.
14 A bölcsnek tanítása életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
Die Lehre des Weisen ist eine Quelle des Lebens, zu meiden die Stricke des Todes.
15 Igazi eszesség kegyet szerez, de a hűtlenkedők útja kemény.
Feine Klugheit schafft Gunst; aber der Verächter Weg bringt Wehe.
16 Minden okos tudással cselekszik, de a balga kitárja az oktalanságot.
Ein Kluger tut alles mit Vernunft; ein Narr aber breitet Narrheit aus.
17 Gonosz követ bajba esik, de gyógyítás hűséges küldött.
Ein gottloser Bote bringt Unglück; aber ein treuer Bote ist heilsam.
18 Szegénységet és szégyent ér, a ki elveti az oktatást, de a ki megőrzi a feddést, tiszteltetik.
Wer Zucht läßt fahren, der hat Armut und Schande; wer sich gerne strafen läßt, wird zu ehren kommen.
19 Megvalósult kívánság kellemes a léleknek, de utálata a balgáknak kerülni a rosszat.
Wenn's kommt, was man begehrt, das tut dem Herzen wohl; aber das Böse meiden ist den Toren ein Greuel.
20 A ki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, de a ki balgákkal társul, rosszul jár.
Wer mit den Weisen umgeht, der wird weise; wer aber der Narren Geselle ist, der wird Unglück haben.
21 A vétkeseket üldözi a rosszaságuk, de az igazaknak jóval fizetnek.
Unglück verfolgt die Sünder; aber den Gerechten wird Gutes vergolten.
22 A jó örököt hagy fiai fiainak, de az igaz számára van eltéve a vétkezőnek vagyona.
Der Gute wird vererben auf Kindeskind; aber des Sünders Gut wird für den Gerechten gespart.
23 Bő eleséget terem a szegények ugara, de van, a ki tönkre jut jog híján.
Es ist viel Speise in den Furchen der Armen; aber die Unrecht tun, verderben.
24 A ki visszatartja vesszejét, gyűlöli fiát, de a ki szereti, idején keresi föl fenyítéssel.
Wer seine Rute schont, der haßt seinen Sohn; wer ihn aber liebhat, der züchtigt ihn bald.
25 Az igaz eszik lelke jóllaktáig, de a gonoszok hasa hiányt érez.
Der Gerechte ißt, daß sein Seele satt wird; der Gottlosen Bauch aber hat nimmer genug.

< Példabeszédek 13 >