Példabeszédek 11
1 Csalárd mérleg utálata az Örökkévalónak, de teljes súlykő kedvére van.
Statera dolosa, abominatio est apud Deum: et pondus aequum, voluntas eius.
2 Jött a kevélység és jött a szégyen is; de a szerényeknél bölcsesség van.
Ubi fuerit superbia, ibi erit et contumelia: ubi autem est humilitas, ibi et sapientia.
3 Az egyenesek gáncstalansága vezeti őket, de a hűtlenkedők ferdesége elpusztítja őket.
Simplicitas iustorum diriget eos: et supplantatio perversorum vastabit illos.
4 Nem használ a vagyon a haragnak napján, de az igazság megment a haláltól.
Non proderunt divitiae in die ultionis: iustitia autem liberabit a morte.
5 A gáncstalannak igazsága egyenessé teszi útját, de gonoszsága által elesik a gonosz.
Iustitia simplicis diriget viam eius: et in impietate sua corruet impius.
6 Az egyenesek igazsága megmenti őket, de vágyuk által megfogatnak a hűtlenkedők.
Iustitia rectorum liberabit eos: et in insidiis suis capientur iniqui.
7 Gonosz ember halálával elvész a remény, s a jogtalanság várakozása elveszett.
Mortuo homine impio, nulla erit ultra spes: et expectatio solicitorum peribit.
8 Az igaz kiszabadult a szorongatásból, és jött helyébe a gonosz.
Iustus de angustia liberatus est: et tradetur impius pro eo.
9 Szájjal rontja meg felebarátját az istentelen, de tudás által kiszabadulnak az igazak.
Simulator ore decipit amicum suum: iusti autem liberabuntur scientia.
10 Mikor jó dolguk van az igazaknak, vigad a város, s mikor elvesznek a gonoszok, ujjongás van.
In bonis iustorum exultabit civitas: et in perditione impiorum erit laudatio.
11 Az egyenesek áldása által emelkedik a város, de a gonoszok szája által leromboltatik.
Benedictione iustorum exaltabitur civitas: et ore impiorum subvertetur.
12 Gúnyolódik felebarátján az esztelen, de az értelmes ember hallgat.
Qui despicit amicum suum, indigens corde est: vir autem prudens tacebit.
13 Ki mint rágalmazó jár, feltárja a titkot, de a hűséges szellemű eltakarja a dolgot.
Qui ambulat fraudulenter, revelat arcana: qui autem fidelis est, celat amici commissum.
14 Útmutatások nélkül elesik a nép, de a tanácsosok sokaságában győzelem van.
Ubi non est gubernator, populus corruet: salus autem, ubi multa consilia.
15 Nagyon rosszul jár, ha ki idegenért kezeskedett, de a ki gyűlöli a kézcsapást, az bizton van.
Affligetur malo, qui fidem facit pro extraneo: qui autem cavet laqueos, securus erit.
16 Kedves asszony megtartja a tiszteletet, és az erősek megtartják a gazdagságot.
Mulier gratiosa inveniet gloriam: et robusti habebunt divitias.
17 Saját lelkével tesz jót a kegyes ember, de saját testét megzavarja a kegyetlen.
Benefacit animae suae vir misericors: qui autem crudelis est, etiam propinquos abiicit.
18 gonosz hazug munkabért szerez, de a ki igazságot vet, igaz jutalmat.
Impius facit opus instabile: seminanti autem iustitiam merces fidelis.
19 Igazságos becsületesség életre visz, de ki a rosszat hajhássza, halálára teszi.
Clementia praeparat vitam: et sectatio malorum mortem.
20 Az Örökkévaló utálata az álnok szívűek, de kedvére vannak a gáncstalan útuak.
Abominabile Domino cor pravum: et voluntas eius in iis, qui simpliciter ambulant.
21 Kezet kézre! Nem marad büntetlenül a rossz, de az igazak magzatja megmenekül.
Manus in manu non erit innocens malus: semen autem iustorum salvabitur.
22 Arany gyűrű sertésnek orrában, szép asszony, de ész híján.
Circulus aureus in naribus suis, mulier pulchra et fatua.
23 Az igazak kívánsága csupán a jó, a gonoszok reménye – harag.
Desiderium iustorum omne bonum est: praestolatio impiorum furor.
24 Van, a ki szór és még gyarapszik, de a ki megvon attól, a mi illő – csak szűkölködésre teszi.
Alii dividunt propria, et ditiores fiunt: alii rapiunt non sua, et semper in egestate sunt.
25 Áldásos lélek bőségben részesül, s a ki telít, maga is telíttetik.
Anima, quae benedicit, impinguabitur: et qui inebriat, ipse quoque inebriabitur.
26 A ki visszatartja a gabonát, azt megátkozza a nép, de áldás száll a gabonaeladónak fejére.
Qui abscondit frumenta, maledicetur in populis: benedictio autem super caput vendentium.
27 A ki jóra igyekszik, kedvességet keres, de a ki rossz után tör, ő reá jön az.
Bene consurgit diluculo qui quaerit bona: qui autem investigator malorum est, opprimetur ab eis.
28 A ki gazdagságában bízik, az el fog esni, de mint a falevél virulnak az igazak.
Qui confidit in divitiis suis, corruet: iusti autem quasi virens folium germinabunt.
29 A ki megzavarja házát, szelet kap birtokul, és szolgája lesz az oktalan a bölcsszívűnek.
Qui conturbat domum suam, possidebit ventos: et qui stultus est, serviet sapienti.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája, és lelkeket nyer meg a bölcs.
Fructus iusti lignum vitae: et qui suscipit animas, sapiens est.
31 Lám az igaznak a földön fizetnek, hát még a gonosznak és vétkezőnek.
Si iustus in terra recipit, quanto magis impius et peccator?
