Példabeszédek 11
1 Csalárd mérleg utálata az Örökkévalónak, de teljes súlykő kedvére van.
[Statera dolosa abominatio est apud Dominum, et pondus æquum voluntas ejus.
2 Jött a kevélység és jött a szégyen is; de a szerényeknél bölcsesség van.
Ubi fuerit superbia, ibi erit et contumelia; ubi autem est humilitas, ibi et sapientia.
3 Az egyenesek gáncstalansága vezeti őket, de a hűtlenkedők ferdesége elpusztítja őket.
Simplicitas justorum diriget eos, et supplantatio perversorum vastabit illos.
4 Nem használ a vagyon a haragnak napján, de az igazság megment a haláltól.
Non proderunt divitiæ in die ultionis; justitia autem liberabit a morte.
5 A gáncstalannak igazsága egyenessé teszi útját, de gonoszsága által elesik a gonosz.
Justitia simplicis diriget viam ejus, et in impietate sua corruet impius.
6 Az egyenesek igazsága megmenti őket, de vágyuk által megfogatnak a hűtlenkedők.
Justitia rectorum liberabit eos, et in insidiis suis capientur iniqui.
7 Gonosz ember halálával elvész a remény, s a jogtalanság várakozása elveszett.
Mortuo homine impio, nulla erit ultra spes, et exspectatio sollicitorum peribit.
8 Az igaz kiszabadult a szorongatásból, és jött helyébe a gonosz.
Justus de angustia liberatus est, et tradetur impius pro eo.]
9 Szájjal rontja meg felebarátját az istentelen, de tudás által kiszabadulnak az igazak.
[Simulator ore decipit amicum suum; justi autem liberabuntur scientia.
10 Mikor jó dolguk van az igazaknak, vigad a város, s mikor elvesznek a gonoszok, ujjongás van.
In bonis justorum exsultabit civitas, et in perditione impiorum erit laudatio.
11 Az egyenesek áldása által emelkedik a város, de a gonoszok szája által leromboltatik.
Benedictione justorum exaltabitur civitas, et ore impiorum subvertetur.
12 Gúnyolódik felebarátján az esztelen, de az értelmes ember hallgat.
Qui despicit amicum suum indigens corde est; vir autem prudens tacebit.
13 Ki mint rágalmazó jár, feltárja a titkot, de a hűséges szellemű eltakarja a dolgot.
Qui ambulat fraudulenter, revelat arcana; qui autem fidelis est animi, celat amici commissum.
14 Útmutatások nélkül elesik a nép, de a tanácsosok sokaságában győzelem van.
Ubi non est gubernator, populus corruet; salus autem, ubi multa consilia.
15 Nagyon rosszul jár, ha ki idegenért kezeskedett, de a ki gyűlöli a kézcsapást, az bizton van.
Affligetur malo qui fidem facit pro extraneo; qui autem cavet laqueos securus erit.
16 Kedves asszony megtartja a tiszteletet, és az erősek megtartják a gazdagságot.
Mulier gratiosa inveniet gloriam, et robusti habebunt divitias.]
17 Saját lelkével tesz jót a kegyes ember, de saját testét megzavarja a kegyetlen.
[Benefacit animæ suæ vir misericors; qui autem crudelis est, etiam propinquos abjicit.
18 gonosz hazug munkabért szerez, de a ki igazságot vet, igaz jutalmat.
Impius facit opus instabile, seminanti autem justitiam merces fidelis.
19 Igazságos becsületesség életre visz, de ki a rosszat hajhássza, halálára teszi.
Clementia præparat vitam, et sectatio malorum mortem.
20 Az Örökkévaló utálata az álnok szívűek, de kedvére vannak a gáncstalan útuak.
Abominabile Domino cor pravum, et voluntas ejus in iis qui simpliciter ambulant.
21 Kezet kézre! Nem marad büntetlenül a rossz, de az igazak magzatja megmenekül.
Manus in manu non erit innocens malus; semen autem justorum salvabitur.
22 Arany gyűrű sertésnek orrában, szép asszony, de ész híján.
Circulus aureus in naribus suis, mulier pulchra et fatua.
23 Az igazak kívánsága csupán a jó, a gonoszok reménye – harag.
Desiderium justorum omne bonum est; præstolatio impiorum furor.
24 Van, a ki szór és még gyarapszik, de a ki megvon attól, a mi illő – csak szűkölködésre teszi.
Alii dividunt propria, et ditiores fiunt; alii rapiunt non sua, et semper in egestate sunt.
25 Áldásos lélek bőségben részesül, s a ki telít, maga is telíttetik.
Anima quæ benedicit impinguabitur, et qui inebriat, ipse quoque inebriabitur.
26 A ki visszatartja a gabonát, azt megátkozza a nép, de áldás száll a gabonaeladónak fejére.
Qui abscondit frumenta maledicetur in populis; benedictio autem super caput vendentium.
27 A ki jóra igyekszik, kedvességet keres, de a ki rossz után tör, ő reá jön az.
Bene consurgit diluculo qui quærit bona; qui autem investigator malorum est, opprimetur ab eis.
28 A ki gazdagságában bízik, az el fog esni, de mint a falevél virulnak az igazak.
Qui confidit in divitiis suis corruet: justi autem quasi virens folium germinabunt.
29 A ki megzavarja házát, szelet kap birtokul, és szolgája lesz az oktalan a bölcsszívűnek.
Qui conturbat domum suam possidebit ventos, et qui stultus est serviet sapienti.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája, és lelkeket nyer meg a bölcs.
Fructus justi lignum vitæ, et qui suscipit animas sapiens est.
31 Lám az igaznak a földön fizetnek, hát még a gonosznak és vétkezőnek.
Si justus in terra recipit, quanto magis impius et peccator!]
