Példabeszédek 10
1 Salamon példabeszédei. Bölcs fiú megörvendezteti atyját, s balga fiú anyjának bánata.
Filius sapiens laetificat patrem: filius vero stultus moestitia est matris suae.
2 Nem használnak gonoszság kincsei, de az igazság megment a haláltól.
Nil proderunt thesauri impietatis: iustitia vero liberabit a morte.
3 Nem éhezteti az Örökkévaló az igaznak lelkét, de a gonoszok vágyát eltaszítja.
Non affliget Dominus fame animam iusti, et insidias impiorum subvertet.
4 Szegénnyé lesz, ki renyhe kézzel dolgozik, de a szorgalmasak keze gazdagít.
Egestatem operata est manus remissa: manus autem fortium divitias parat. Qui nititur mendaciis, hic pascit ventos: idem autem ipse sequitur aves volantes.
5 Nyáron gyűjt az eszes fiú, aratáskor mélyen alszik a szégyenletes fiú.
Qui congregat in messe, filius sapiens est: qui autem stertit aestate, filius confusionis.
6 Áldások az igaznak fejére, de a gonoszok szája erőszakot takar.
Benedictio Domini super caput iusti: os autem impiorum operit iniquitas.
7 Az igaznak emlékezete áldásra való, de a gonoszok neve elrothad.
Memoria iusti cum laudibus: et nomen impiorum putrescet.
8 A bölcs szívű elfogad parancsokat, de az oktalan ajkú elbukik.
Sapiens corde praecepta suscipit: stultus caeditur labiis.
9 A ki gáncstalanságban jár, bizton jár, de a ki elgörbíti útjait, bűnhődik.
Qui ambulat simpliciter, ambulat confidenter: qui autem depravat vias suas, manifestus erit.
10 Ki szemmel hunyorgat, fájdalmat okoz, s az oktalan ajkú elbukik.
Qui annuit oculo, dabit dolorem: et stultus labiis verberabitur.
11 Életforrás az igaznak szája, de a gonoszok szája erőszakot takar.
Vena vitae, os iusti: et os impiorum operit iniquitatem.
12 A gyűlölség viszályokat ébreszt, de minden bűntettet eltakar a szeretet.
Odium suscitat rixas: et universa delicta operit charitas.
13 Az értelmesnek ajkain bölcsesség találtatik, de bot való az esztelen hátának.
In labiis sapientis invenitur sapientia: et virga in dorso eius qui indiget corde.
14 A bölcsek rejtegetik a tudást, de az oktalannak szája közeli rettegés.
Sapientes abscondunt scientiam: os autem stulti confusioni proximum est.
15 A gazdagnak vagyona az ő erős vára, a szegények rettegése szegénységük.
Substantia divitis, urbs fortitudinis eius: pavor pauperum, egestas eorum.
16 Az igaznak munkabére életre visz, a gonosznak jövedelme vétekre.
Opus iusti ad vitam: fructus autem impii ad peccatum.
17 Életnek pályáján jár, ki az oktatást megőrzi, de a ki a feddést elhagyja, tévelyeg.
Via vitae, custodienti disciplinam: qui autem increpationes relinquit, errat.
18 Gyűlölséget takargat a hazug ajkú, de a ki rágalmat terjeszt, az balga.
Abscondunt odium labia mendacia: qui profert contumeliam, insipiens est.
19 Sok szó mellett nem marad el a bűn, de ajkait tartóztatja a belátó.
In multiloquio non deerit peccatum: qui autem moderatur labia sua prudentissimus est.
20 Válogatott ezüst az igaznak nyelve, a gonoszok szíve vajmi kevés.
Argentum electum, lingua iusti: cor autem impiorum pro nihilo.
21 Az igaznak ajkai sokakat vezérlenek, de az oktalanok esztelen által halnak meg.
Labia iusti erudiunt plurimos: qui autem indocti sunt, in cordis egestate morientur.
22 Az Örökkévaló áldása – az gazdagít, s mellette nem gyarapít a fáradalom.
Benedictio Domini divites facit, nec sociabitur eis afflictio.
23 Mintegy nevetség a balgának gazságot cselekedni, és bölcsességet az értelem emberének.
Quasi per risum stultus operatur scelus: sapientia autem est viro prudentia.
24 A gonosznak félelme – az jön rá, de az igazak kívánsága megadatik.
Quod timet impius, veniet super eum: desiderium suum iustus dabitur.
25 A mint elvonul a szélvész, máris nincs a gonosz, de az igaz örök alap.
Quasi tempestas transiens non erit impius: iustus autem quasi fundamentum sempiternum.
26 Mint eczet a fogaknak s mint füst a szemeknek, olyan a rest a küldőinek.
Sicut acetum dentibus, et fumus oculis, sic piger his, qui miserunt eum.
27 Az istenfélelem gyarapítja a napokat, de a gonoszok évei megrövidülnek.
Timor Domini apponet dies: et anni impiorum breviabuntur.
28 Az igazak várakozása öröm, de a gonoszok reménye elvész.
Expectatio iustorum laetitia: spes autem impiorum peribit.
29 Menedék a gáncstalanságnak az Örökkévaló útja, de rettegés a jogtalanságot cselekvőknek.
Fortitudo simplicis via Domini: et pavor his, qui operantur malum.
30 Az igaz soha sem inog meg, de a gonoszok nem fogják lakni az országot.
Iustus in aeternum non commovebitur: impii autem non habitabunt super terram.
31 Az igaznak szája bölcsességet terem, de a ferdeség nyelve kiírtatik.
Os iusti parturiet sapientiam: lingua pravorum peribit.
32 Az igaznak ajkai jóakaratot ismernek, de a gonoszok szája ferdeség.
Labia iusti considerant placita: et os impiorum perversa.
