< Példabeszédek 1 >
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
Provérbios de Salomão, filho de David, rei de Israel;
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
Para se conhecer a sabedoria e a instrução; para se entenderem as palavras da prudência;
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
Para se receber a instrução do entendimento, a justiça, o juízo, e a equidade;
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
Para dar aos símplice prudência, e aos moços conhecimento e bom siso;
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
Para o sábio ouvir e crescer em doutrina, e o entendido adquirir sábios conselhos;
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
Para entender provérbios e a sua declaração: como também as palavras dos sábios, e as suas adivinhações.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
O temor do Senhor é o princípio da ciência: os loucos desprezam a sabedoria e a instrução.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Filho meu, ouve a instrução de teu pai, e não deixes a doutrina de tua mãe.
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
Porque diadema de graça serão para a tua cabeça, e colares para o teu pescoço.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Filho meu, se os pecadores te atraírem com afagos, não consintas.
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
Se disserem: Vem conosco; espiemos o sangue; espreitemos o inocente sem razão;
12 nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol )
Traguemo-los vivos, como a sepultura; e inteiros, como os que descem à cova; (Sheol )
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
Acharemos toda a sorte de fazenda preciosa; encheremos as nossas casas de despojos;
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
Lança a tua sorte entre nós; teremos todos uma só bolsa.
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
Filho meu, não te ponhas a caminho com eles: desvia o pé das suas veredas;
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
Porque os seus pés correm para o mal, e se apressam a derramar sangue.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
Na verdade debalde se estende a rede perante os olhos de toda a sorte de aves.
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
E estes armam ciladas contra o seu próprio sangue; e as suas próprias vidas espreitam.
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Assim são as veredas de todo aquele que usa de avareza: ela prenderá a alma de seus amos.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
A suprema sabedoria altamente clama de fora: pelas ruas levanta a sua voz.
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
Nas encruzilhadas, em que há tumultos, clama: às entradas das portas, na cidade profere as suas palavras.
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
Até quando, ó símplices, amareis a simplicidade? e vós, escarnecedores, desejareis o escarneio? e vós, loucos, aborrecereis o conhecimento?
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
Tornai-vos à minha repreensão: eis que abundantemente vos derramarei de meu espírito e vos farei saber as minhas palavras.
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Porquanto clamei, e vós recusastes; estendi a minha mão, e não houve quem desse atenção;
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
Mas rejeitastes todo o meu conselho, e não quizestes a minha repreensão.
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
Também eu me rirei na vossa perdição, e zombarei, vindo o vosso temor;
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
Vindo como a assolação o vosso temor, e vindo a vossa perdição como uma tormenta, sobrevindo-vos aperto e angústia.
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
Então a mim clamarão, porém eu não responderei; de madrugada me buscarão, porém não me acharão.
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
Porquanto aborreceram o conhecimento; e não elegeram o temor do Senhor;
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
Não consentiram ao meu conselho e desprezaram toda a minha repreensão.
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Assim que comerão do fruto do seu caminho, e fartar-se-ão dos seus próprios conselhos.
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
Porque o desvio dos símplices os matará, e a prosperidade dos loucos os destruirá.
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
Porém o que me der ouvidos habitará seguramente, e estará descançado do temor do mal