Példabeszédek 1
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
