Példabeszédek 1
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
De spreuken van Salomo, den zoon van David, den koning van Israel,
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
Om wijsheid en tucht te weten; om te verstaan redenen des verstands;
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
Om aan te nemen onderwijs van goed verstand, gerechtigheid, en recht, en billijkheden;
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
Om den slechten kloekzinnigheid te geven, den jongeling wetenschap en bedachtzaamheid.
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
Die wijs is, zal horen, en zal in lere toenemen; en die verstandig is, zal wijzen raad bekomen.
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
Om te verstaan een spreuk en de uitlegging, de woorden der wijzen en hun raadselen.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
De vrees des HEEREN is het beginsel der wetenschap; de dwazen verachten wijsheid en tucht.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Mijn zoon! hoor de tucht uws vaders, en verlaat de leer uwer moeder niet;
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
Want zij zullen uw hoofd een aangenaam toevoegsel zijn, en ketenen aan uw hals.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Mijn zoon! indien de zondaars u aanlokken, bewillig niet;
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
Indien zij zeggen: Ga met ons, laat ons loeren op bloed, ons versteken tegen den onschuldige, zonder oorzaak;
Laat ons hen levend verslinden, als het graf; ja, geheel en al, gelijk die in den kuil nederdalen; (Sheol h7585)
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
Alle kostelijk goed zullen wij vinden, onze huizen zullen wij met roof vullen.
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
Gij zult uw lot midden onder ons werpen; wij zullen allen een buidel hebben.
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
Mijn zoon! wandel niet met hen op den weg; weer uw voet van hun pad.
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
Want hun voeten lopen ten boze; en zij haasten zich om bloed te storten.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
Zekerlijk, het net wordt tevergeefs gespreid voor de ogen van allerlei gevogelte;
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
En deze loeren op hun eigen bloed, en versteken zich tegen hun zielen.
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Zo zijn de paden van een iegelijk, die gierigheid pleegt; zij zal de ziel van haar meester vangen.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
De opperste Wijsheid roept overluid daar buiten; Zij verheft haar stem op de straten.
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
Zij roept in het voorste der woelingen; aan de deuren der poorten spreekt Zij Haar redenen in de stad;
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
Gij slechten! hoe lang zult gij de slechtigheid beminnen, en de spotters voor zich de spotternij begeren, en de zotten wetenschap haten?
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
Keert u tot Mijn bestraffing; ziet, Ik zal Mijn Geest ulieden overvloediglijk uitstorten; Ik zal Mijn woorden u bekend maken.
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Dewijl Ik geroepen heb, en gijlieden geweigerd hebt; Mijn hand uitgestrekt heb, en er niemand was, die opmerkte;
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
En gij al Mijn raad verworpen, en Mijn bestraffing niet gewild hebt;
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
Zo zal Ik ook in ulieder verderf lachen; Ik zal spotten, wanneer uw vreze komt.
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
Wanneer uw vreze komt gelijk een verwoesting, en uw verderf aankomt als een wervelwind; wanneer u benauwdheid en angst overkomt;
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
Dan zullen zij tot Mij roepen, maar Ik zal niet antwoorden; zij zullen Mij vroeg zoeken, maar zullen Mij niet vinden;
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
Daarom, dat zij de wetenschap gehaat hebben, en de vreze des HEEREN niet hebben verkoren.
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
Zij hebben in Mijn raad niet bewilligd; al Mijn bestraffingen hebben zij versmaad;
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Zo zullen zij eten van de vrucht van hun weg, en zich verzadigen met hun raadslagen.
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
Want de afkering der slechten zal hen doden, en de voorspoed der zotten zal hen verderven.
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
Maar die naar Mij hoort, zal zeker wonen, en hij zal gerust zijn van de vreze des kwaads.
