Példabeszédek 1
1 Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
Spreuken van Salomon, den zoon van David, Den koning van Israël:
2 Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
Ze leren u kennen wijsheid en tucht, Ze geven u begrip voor verstandige woorden;
3 hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
Ze voeden u op tot heilzame tucht, Rechtschapenheid, plichtsbesef en oprechtheid.
4 hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
Aan de onnozelen schenken ze ervaring, Aan jonge mensen doordachte kennis.
5 hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
Als een wijze ze hoort, zal hij zijn inzicht verdiepen, Een verstandig mens zal er ideeën door krijgen;
6 hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
Spreuk en strikvraag zal hij doorzien, De woorden der wijzen en hun problemen.
7 Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
Het ontzag voor Jahweh is de grondslag der wijsheid; Maar ongelovigen lachen om wijsheid en tucht.
8 Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
Mijn zoon, luister dus naar de wenken van uw vader, Sla niet in de wind, wat uw moeder u leerde;
9 mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
Want het siert uw hoofd als een krans, Uw hals als een snoer.
10 Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
Mijn zoon, als zondaars u willen verleiden, stem niet toe,
11 Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
Als ze u zeggen: Ga met ons mee, Laat ons loeren op bloed, Laat ons zo maar onschuldigen belagen,
Gelijk de onderwereld hen levend verslinden, Als zij, die ten grave dalen, geheel en al; (Sheol h7585)
13 mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
Allerlei kostbare schatten zullen we vinden, Onze huizen vullen met buit;
14 sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
Ge moogt meeloten in onze kring, Eén buidel zullen we samen delen!
15 fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
Mijn zoon, ga dan niet met hen mee, En houd uw voet af van hun pad;
16 mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
Want hun voeten ijlen naar het kwade, En haasten zich, om bloed te vergieten.
17 Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
Maar zoals het niet geeft, of het net wordt gespannen, Terwijl alle vogels het zien:
18 Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
Zo loeren ze slechts op hun eigen bloed, En belagen ze hun eigen leven!
19 Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
Zo gaat het allen, die uit zijn op oneerlijke winst: Deze beneemt zijn bezitters het leven.
20 Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
De wijsheid roept luid in de straten, Op de pleinen verheft ze haar stem;
21 zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
Ze roept op de tinne der muren, En spreekt aan de ingang der poorten:
22 Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
Hoe lang nog, dommen, blijft gij liever onnozel, Blijven de eigenwijzen verwaand, Willen de dwazen van geen wijsheid horen?
23 Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
Keert u tot mijn vermaning; Dan stort ik mijn geest over u uit, En maak u mijn woorden bekend.
24 Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
Maar zo ge weigert, als ik roep, En niemand er op let, als ik mijn hand verhef;
25 elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
Zo ge mijn raad geheel en al in de wind slaat, En van mijn vermaning niet wilt weten:
26 én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
Zal ik lachen, wanneer het u slecht gaat, Zal ik spotten, wanneer uw verschrikking komt als een onweer;
27 mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
Wanneer uw ongeluk nadert als een orkaan, Wanneer benauwdheid en angst u overvallen!
28 Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
Dan zal men mij roepen, maar zal ik niet antwoorden, Zal men mij zoeken, maar mij niet vinden!
29 mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
Omdat ze van wijsheid niets wilden weten, En het ontzag voor Jahweh niet hebben verkozen,
30 nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
Van mijn raad niets moesten hebben, En al mijn vermaan in de wind hebben geslagen:
31 Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
Zullen ze eten de vrucht van hun wandel, Verzadigd worden met wat ze beraamden.
32 Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
Want de onnozelen komen door hun onverschilligheid om, De dwazen storten door hun lichtzinnigheid in het verderf;
33 de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
Maar die naar mij luistert, zal in veiligheid wonen, Bevrijd van de vrees voor de rampen!
