4 Mózes 10
1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Készíts magadnak két ezüst trombitát, vert munkával készítsd azokat, hogy legyenek neked a község egybehívására és a táborok elindítására.
Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.
3 Ha megfújják azokat, akkor gyülekezzék hozzád az egész község, a gyülekezés sátrának bejáratához.
És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
4 Ha pedig csak egyet fújnak meg, akkor gyülekezzenek hozzád a fejedelmek, Izrael ezreinek fejei.
Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljanak a táborok, melyek keletre táboroznak.
Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felől táboroznak.
6 Ha másodszor fújtok riadót, akkor induljanak a táborok, melyek délre táboroznak; riadót fújjanak indulásukra.
Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
7 Midőn pedig egybegyűjtitek a gyülekezetet, akkor egyhuzamban fújjátok, de ne fújjatok riadót.
Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
8 Áron fiai a papok fújják a trombitákat; ez legyen számotokra örök törvény nemzedékeiteken át.
A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
9 És, ha háborúba mentek országotokban, az ellenség ellen, aki szorongat benneteket, akkor fújjatok riadót a trombitákkal, és emlékezetben lesztek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt és megszabadultok ellenségeitektől.
És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
10 Örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a trombitákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül a ti Istenetek színe előtt; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11 És volt a második évben: a második hónapban, a hónap húszadikán, felszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.
Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
12 És elvonultak Izrael fiai vonulásaik szerint, Szináj pusztájából; és leszállott a felhő Poron pusztájában.
És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
13 És elvonultak elsőízben az Örökkévaló parancsa szerint Mózes által.
Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
14 És vonult Júda fiai táborának zászlaja elsőnek, seregeik szerint; serege élén: Náchsón, Ámminodov fia.
Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
15 Isszáchár fiai törzsének serege élén: Neszánél, Cúor fia.
Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
16 Zebúlun fiai törzsének serege élén: Eliov, Chélon fia.
És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
17 Azután lebontották a hajlékot és vonultak Gérson fiai és Merori fiai, a hajlék vivői.
És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
18 Azután vonult Rúbén táborának zászlaja, seregeik szerint; seregei élén: Eliccúr, Sedéúr fia.
Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
19 Simon fiai törzsének serege élén: Selúmiél, Cúrisáddoj fia.
A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
20 Gád fiai törzsének serege élén: Eljoszof, Deúél fia.
És a Gád fiai törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
21 Azután vonultak a Kehosziták, a szentély vivői és fölállították a hajlékot, míg azok odaértek.
Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala.
22 Azután vonult Efráim fiai táborának zászlaja, seregeik szerint; serege élén: Elisomo, Ámmihúd fia.
Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
23 Menásse fiai törzsének serege élén: Gámliél, Pedocúr fia.
A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
24 Benjámin fiai törzsének serege élén: Ávidon, Gideóni fiai.
A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
25 Azután vonult Dán fiai táborának zászlaja, bezárója mind a táboroknak, seregeik szerint; serege élén: Áchiezer, Ámmisádoj fia.
Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
26 Ásér fia törzsének serege élén: Págiél, Ochron fia.
Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
27 Náftáli fiai törzsének serege élén: Áchirá, Énon fia.
És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
28 Ezek Izrael fiainak vonulásai seregeik szerint; így vonultak.
Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek.
29 És szólt Mózes Chóvához, Reúél fiához, a midjánitához, aki Mózes apja volt: Mi vonulunk azok a hely felé, melyről az Örökkévaló mondta: Azt fogom nektek adni; jöjj velünk és mi jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígér Izraelnek.
Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.
30 És az mondta neki: Nem megyek; hanem országomba megyek.
Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
31 De ő mondta: Ne hagyj el kérlek, bennünket, mert te ismered táborozásunkat a pusztában, azért légy nekünk szemekül.
És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.
32 És lesz, ha velünk jössz, akkor abból a jóból, amit az Örökkévaló tesz velünk, jót teszünk veled.
És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
33 És vonultak az Örökkévaló hegyétől három napi útra; az Örökkévaló szövetségének ládája pedig vonult előttük három: napi útra, hogy kikémleljen számukra nyugvóhelyet.
Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
34 Az Örökkévaló felhője pedig fölöttük volt nappal, mikor elvonultak a táborból.
És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
35 És volt, mikor elindult a láda, így szólt Mózes: Fel, ó Örökkévaló, hogy elszéledjenek ellened és elmeneküljenek gyűlölőid előled.
Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.
36 Mikor pedig megnyugodott, mondta: Térj vissza Örökkévaló, Izrael ezreinek tízezrei közé.
Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.
