Nehemiás 4
1 És volt, midőn meghallotta Szanballát, hogy mi építjük a falat, bosszantotta ez őt, nagyon haragudott és gúnyolódott a zsidókon.
Xundaⱪ boldiki, Sanballat bizning sepilni yengiwaxtin ongxawatⱪanliⱪimizni anglap ƣǝzǝplinip, ⱪǝⱨri bilǝn Yǝⱨudalarni mǝshirǝ ⱪildi.
2 És szólt testvérei és Sómrón hada előtt és mondta: Mit művelnek a nyomorult zsidók? Vajon hagyják-e őket, vajon áldozni fognak-e? vajon elvégezik-e e napon, vajon fölélesztik-e a köveket a porhalmazokból, holott azok elégetvék.
U ɵz ⱪerindaxliri wǝ Samariyǝ ⱪoxuni aldida: — Bu zǝip Yǝⱨudalar nemǝ ⱪiliwatidu? Ular ɵzlirini xundaⱪ mustǝⱨkǝmlimǝkqimu? Ular ⱪurbanliⱪlarni sunmaⱪqimu? Ular bir kün iqidǝ püttürüxmǝkqimu? Topa dɵwiliri iqidin kɵyüp kǝtkǝn taxlarni kolap qiⱪirip ularƣa jan kirgüzǝmdikǝn? — dedi.
3 Az ammóni Tóbija pedig mellette volt és mondta: Az is, a mit építenek – ha fölmegy rá egy róka, áttöri kőfalukat.
Uning yenida turuwatⱪan Ammoniy Tobiya: — Ular ⱨǝrⱪanqǝ yasisimu, bir tülkǝ sepilning üstigǝ yamixip qiⱪsa, ularning tax temini ɵrüwetidu! — dedi.
4 Halljad, Istenünk, hogy csúffá lettünk és hárítsd vissza gyalázásukat fejükre s tegyed őket prédává fogságnak országában;
— I Hudayimiz, ⱪulaⱪ selip angliƣaysǝn, kǝmsitilmǝktimiz, ularning ⱪilƣan ⱨaⱪarǝtlirini ɵz bexiƣa yandurƣaysun; ularni tutⱪun ⱪilip elip berilƣan yaⱪa yurtta hǝⱪning oljisiƣa aylandurƣaysun!
5 s ne född el bűnüket, és vétkük színed elől ne töröltessék el, mert bosszantást műveltek az építők előtt.
Ularning ⱪǝbiⱨlikini yapmiƣaysǝn, gunaⱨliri aldingdinmu ɵqürüwetilmisun; qünki ular sepilni ongxawatⱪanlarning kɵngligǝ azar bǝrdi!
6 És mi építettük a falat és összekapcsolódott az egész fal a feléig; és volt szíve a népnek, hogy dolgozzék.
Xundaⱪtimu sepilni yengiwaxtin ongxawǝrduⱪ; uni ulap, egizlikini yerimiƣa yǝtküzduⱪ; qünki kɵpqilik kɵngül ⱪoyup ixlidi.
7 És volt, midőn hallotta Szanballát s Tóbija s az arabok s az ammóniak és az Asdódbeliek, hogy behegedt Jeruzsálem falainak sebe, hogy a rések kezdtek betömődni, ez nagyon bosszantotta őket.
Xundaⱪ boldiki, Sanballat, Tobiya, Ərǝblǝr, Ammoniylar, Axdodluⱪlar Yerusalem sepillirini yengiwaxtin ongxax ⱪuruluxining yǝnila elip beriliwatⱪanliⱪini, sepil bɵsüklirining etiwetilgǝnlikini anglap ⱪattiⱪ ƣǝzǝpkǝ kelixti-dǝ,
8 És összeesküdtek mindnyájan egyaránt, hogy eljönnek harcolni Jeruzsálem ellen s hogy zavart okoznak neki.
birliktǝ Yerusalemƣa ⱨujum ⱪilip uningda ⱪalaymiⱪanqiliⱪ tuƣduruxni ⱪǝstlǝxti.
9 És imádkoztunk a mi Istenünkhöz és őrséget állítottunk fel ellenük nappal és éjjel ő miattuk.
Xunga biz Hudayimizƣa iltija ⱪilduⱪ ⱨǝm ularning sǝwǝbidin keqǝ-kündüz kɵzǝtqi ⱪoyup, ɵzlirimiz ulardin mudapiǝlǝnduⱪ.
10 És mondta Jehúda: Meggyengült a teherhordónak ereje, a por pedig sok s mi nem bírunk építeni a falon.
Bu qaƣda Yǝⱨudiyǝdikilǝr: — Ixqi-ⱨammallar ⱨalidin kǝtti, xuningdǝk qalma-kesǝk ǝhlǝtlǝr yǝnila naⱨayiti kɵp, biz sepilni ongxaxⱪa ⱨǝtta sepilƣimu yeⱪinlixalmiduⱪ! — deyixti.
11 És mondták szorongatóink: Nem tudják és nem látják, míg közibük nem rontunk s megöljük őket, hogy megszüntessük a munkát.
Xuning bilǝn bir waⱪitta düxmǝnlirimiz: — Ular sǝzmǝstǝ, ular kɵrmǝstǝ, ularning arisiƣa kiriwelip ularni ɵltürüp, ⱪuruluxni tohtitiwetimiz! — deyixti.
12 És volt, midőn jöttek a zsidók, a kik mellettük laktak és mondták nekünk tízszer is, minden helyről: hogy vissza kell térnetek hozzánk.
Wǝ xundaⱪ boldiki, ularning ǝtrapida turuwatⱪan Yǝⱨudalarmu yenimizƣa on ⱪetim kelip: — Ⱪaysi tǝrǝpkǝ ⱪarisanglar, ular xu tǝrǝptin kelip silǝrgǝ ⱨujum ⱪilmaⱪqi! — dǝp hǝwǝr yǝtküzüxti.
13 És fölállítottam a fal mögött való térnek alsó részei felől a kopár helyeken, fölállítottam a népet családok szerint kardjaikkal, lándzsáikkal és íjaikkal.
Xunga mǝn hǝlⱪni jǝmǝt-jǝmǝt boyiqǝ, ⱪoliƣa ⱪiliq, nǝyzǝ wǝ oⱪyalirini elip, sepili pǝs bolƣan yaki ⱨujumƣa oquⱪ turƣan yǝrlǝrdǝ sepilning arⱪisida ⱪarawulluⱪta turuxⱪa ⱪoydum.
14 Megnéztem és fölkeltem és szóltam a nemeseknek és vezéreknek és a többi népnek: Ne féljetek tőlük; a nagy és félelmetes Úrra gondoljatok és harcoljátok testvéreitekért, fiaitok és leányaitokért, feleségeitek és házaitokért.
Kɵzdin kǝqürüp qiⱪⱪandin keyin ornumdin ⱪopup mɵtiwǝrlǝr bilǝn ǝmǝldarlar wǝ baxⱪa hǝlⱪⱪǝ: — Ulardin ⱪorⱪmanglar; uluƣ wǝ dǝⱨxǝtlik Rǝbni esinglarda tutunglar, ɵz ⱪerindaxliringlar, oƣul-ⱪizliringlar, ayalliringlar wǝ ɵy-makaninglar üqün jǝng ⱪilinglar, dedim.
15 És volt, midőn meghallották ellenségeink, hogy tudomásunkra jutott és hogy Isten meghiúsította tanácsukat, visszatértünk mindnyájunk a falhoz, kiki a munkájához.
Xundaⱪ boldiki, ɵzlirining suyiⱪǝstini bilip ⱪalƣanliⱪimiz düxmǝnlǝrning ⱪuliⱪiƣa yetip barƣaq, xuningdǝk Huda ularning suyiⱪǝstini bitqit ⱪilƣaq, biz ⱨǝmmimiz sepilƣa ⱪaytip, ⱨǝrbirimiz ǝsli ix ornimizda ixni dawamlaxturiwǝrduⱪ.
16 És volt ama naptól fogva, legényeim fele dolgozott a munkán s felerészük tartotta a lándzsákat, a pajzsokat, az íjakat és a páncélokat; a nagyok pedig mögötte voltak Jehúda egész házának.
Ənǝ xu qaƣdin baxlap hizmǝtkarlirimning yerimi ix bilǝn boldi, yerimi ⱪoliƣa nǝyzǝ, ⱪalⱪan, oⱪya tutⱪan, dobulƣa-sawut kiygǝn ⱨalda yürüxti. Sǝrdar-ǝmǝldarlar sepilni ongxawatⱪan barliⱪ Yǝⱨuda jǝmǝtidikilǝrning arⱪisida turdi. Ⱨǝm yüklǝrni toxuwatⱪanlar ⱨǝm ularƣa yük artiwatⱪanlarmu bir ⱪolida ixlǝp, bir ⱪolida yaraƣlirini qing tutuxⱪanidi.
17 A kik a falon építettek s a kik a terhet magukra rakva vitték – egyik kezével dolgozott a munkán, a másik pedig tartotta a fegyvert.
18 És a kik építettek, kinek-kinek derekára volt kötve a kardja s így építettek, a harsona fúvója pedig mellettem volt.
Tamqilarning ⱨǝrbiri bǝllirigǝ ⱪiliq-hǝnjǝrlirini asⱪan ⱨalda [sepilni] yasawatatti; kanayqi bolsa yenimda turatti.
19 És szóltam a nemesekhez és a vezérekhez s a többi néphez: A munka sok s terjedelmes; mi pedig szét vagyunk szórva a falon, távol egyik a másikától.
Mǝn mɵtiwǝrlǝr, ǝmǝldarlar wǝ baxⱪa hǝlⱪⱪǝ: — Bu ⱪurulux naⱨayiti qong, dairisi kǝng; biz ⱨǝmmimiz sepilda bɵlǝk-bɵlǝklǝr boyiqǝ tarⱪilip ixlǝp, bir-birimizdin yiraⱪ turuwatimiz.
20 Arra a helyre, a honnan halljátok a harsona hangját, oda gyülekezzetek mi hozzánk; Istenünk harcolni fog érettünk.
Xunga mǝyli ⱪǝyǝrdǝ bolunglar, kanay awazini anglisanglarla, biz bar xu yǝrgǝ kelip yiƣilinglar; Hudayimiz biz üqün jǝng ⱪilidu, — dedim.
21 Mi tehát dolgoztunk a munkán, míg a felerészük tartotta a lándzsákat, hajnal feljöttétől a csillagok feltűnéséig.
Biz ǝnǝ xu tǝriⱪidǝ ixliduⱪ; hǝlⱪning yerimi tang atⱪandin tartip yultuz qiⱪⱪuqǝ nǝyzilirini qing tutup turuxti.
22 Azt is mondtam abban az időben a népnek: Kiki és legénye háljanak Jeruzsálemben, hogy legyenek nekünk éjjel őrségre s nappal munkára.
U qaƣda mǝn yǝnǝ hǝlⱪⱪǝ: — Ⱨǝmmǝylǝn ɵz hizmǝtkari bilǝn keqini Yerusalemƣa kirip ɵtküzsun, xundaⱪ bolsa ular keqisi bizning muⱨapizǝtqilikimizni ⱪilidu, kündüzi ixlǝydu, dedim.
23 De sem én meg testvéreim és legényeim, sem az őrség emberei, kik mögöttem voltak, nem vetettük le ruháinkat; vízre kiki fegyverével ment.
Xundaⱪ ⱪilip ya mǝn, nǝ ⱪerindaxlirim, ya hizmǝtkarlirim yaki manga ǝgǝxkǝn muⱨapizǝtqilǝrning ⱨeqⱪaysisi kiyimlirini selixmidi; ⱨǝrbiri ⱨǝtta suƣa barƣandimu ɵzining yaraƣlirini eliwalatti.
