Náhum 3
1 Oh vérontás városa! Mindenestül hazugság, martalékkal telve, nem szűnik meg a ragadozás.
Gorje krvoločnemu mestu! To je polno laži in ropa, plen ga ne zapusti.
2 Hallik az ostor, s hallik keréknek zaja, s ügető ló és robogó szekér;
Tlesk biča in hrup ropotanja koles in drvečih konj in poskakujočih bojnih vozov.
3 törtető lovas és kardnak lángja és dárdának villáma, megölteknek sokasága és hulláknak tömege; vége sincs a holttesteknek, megbotlanak a holttesteiken.
Konjenik dviguje tako bleščeč meč kakor lesketajočo sulico in tam je množica umorjenih in veliko število trupel in tam ni konca njihovih trupel; spotikajo se na njihovih truplih.
4 Sok paráznasága miatt a parázna nőnek, a szépséges bájúnak, a boszorkányságot űzőnek, ki nemzeteket adott el paráznaságával és nemzetségeket boszorkányságával.
Zaradi številnih vlačugarstev dobro favorizirane pocestnice, gospodarice čaranj, ki prodaja narode preko svojih vlačugarstev in družine preko svojih čaranj.
5 Íme, én ellened fordulok, úgymond az Örökkévaló, a seregek Ura, és feltakarom uszályaidat arczod fölé, és láttatom nemzetekkel meztelenségedet a királyságokkal gyalázatodat.
»Glej, jaz sem zoper tebe, « govori Gospod nad bojevniki, »in odkril bom krajce tvojega oblačila nad tvojim obrazom in narodom bom pokazal tvojo nagoto in kraljestvom tvojo sramoto.
6 És vetek reád undokságokat, elcsúfítlak, látványossággá teszlek.
Nate bom vrgel gnusno umazanijo in te naredil ogabno in te postavil kakor predmet zaničevanja.
7 És lészen, bárki lát téged, szökik tőled és mondja: Elpusztíttatott Ninivé, ki szánja meg őt! Honnét keressek vigasztalókat számodra!?
In zgodilo se bo, da bodo vsi, ki gledajo nate, pobegnili od tebe in rekli: ›Ninive so opustošene, kdo jih bo objokoval? Od kod bom iskal tolažnike zate?‹
8 Jobb vagy-e NóÁmónnál, mely folyók közt lakik, víz van körülötte, melynek bástyája tenger, a tengerből való a fala?
Mar si boljša kakor gosto naseljen No, ki je bil umeščen med reke, ki je imel okoli sebe vode, katerega obrambni zid je bilo morje in je bil njegov zid od morja?
9 Kús a hatalma meg Egyiptom vég nélkül; Pút és lúbiak voltak segítségedül.
Etiopija in Egipt sta bila njegova moč in ta je bila neskončna; Put in Libija sta bila tvoja pomočnika.
10 Ő is számkivetetten fogságba ment; az ő kisdedei is szétzúzattak minden utczának sarkán, előkelői fölött sorsot vetettek, s nagyjai mind bilincsekbe verettek.
Vendar je bil odveden proč, odšel je v ujetništvo. Tudi njegovi mladi otroci so bili raztreščeni na koščke na vrhu vseh ulic in metali so žrebe za njegove častitljive može in vsi njegovi veliki možje so bili zvezani v verigah.
11 Te is megrészegedel majd, kábulttá, lészsz, te is oltalmat keressz majd ellenség elől.
Tudi ti boš pijana. Skrita boš, tudi ti boš iskala moč zaradi sovražnika.
12 Mind az erősségeid fügefák, koraérett gyümölccsel; ha megrázatnak, ráhullanak szájára az evőnek.
Vsa tvoja oporišča bodo podobna figovemu drevesu s sadom prvih fig. Če bodo potresena, bodo torej padla v usta jedca.
13 Íme embereid asszonyok közepetted; ellenségeidnek megnyittattak országodnak kapui; tűz emésztette meg reteszeidet.
Glej, tvoje ljudstvo v tvoji sredi so ženske. Velika vrata tvoje dežele bodo na široko odprta tvojim sovražnikom. Ogenj bo pogoltnil tvoje zapahe.
14 Ostromvizet meríts magadnak, javítsd ki erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, erősítsd meg a téglaégetőt.
Zajemi vode zaradi obleganja, utrdi svoja oporišča. Pojdi v ilo in tlači malto, ojačaj opekarsko peč.
15 Ott megemészt téged a tűz, kiírt téged a kard, fölemészt, mint a szöcskét: tömörülj mint a szöcske, tömörülj mint a sáska.
Tam te bo požrl ogenj, odsekal te bo meč, pojedel te bo kakor škodljiva gosenica. Naredi se tako številna kakor škodljiva gosenica, naredi se tako številna kakor leteče kobilice.
16 Sokasítottad kalmáraidat, az ég csillagainál jobban; szétterült a szöcske és elrepült.
Pomnožila si svoje trgovce nad [številom] zvezd neba. Škodljiva gosenica uničuje in odleti proč.
17 Vezéreid olyanok mint a sáska, főtisztjeid mint a sáskaraj, mely a kerítésekben tanyáz hideg napon: felsütött a nap és elköltözött, s meg nem ismerszik a helye, hová lett.
Tvoji kronani so kakor leteče kobilice in tvoji poveljniki kakor velike kobilice, ki taborijo na ograjah na mrzel dan, toda ko vstane sonce, odletijo proč in nihče ne ve za prostor, kjer so.
18 Szunnyadoztak a te pásztoraid, Assúr királya, nyugszanak a te hatalmasaid; szétszóródtak embereid a hegyeken, és nincs, ki összegyűjtené.
Tvoji pastirji dremajo, oh asirski kralj, tvoji plemiči bodo prebivali v prahu, tvoje ljudstvo je razkropljeno po gorah in nihče jih ne zbira.
19 Nincs enyhítés törésed számára, végzetes a te sebed; mind a kik hallják híredet, összecsapják fölötted kezüket, mert kire nem szállott a te; gonoszságod állandóan!
Ni ozdravljenja tvojega zloma, tvoja rana je boleča. Vsi, ki slišijo objavo o tebi, bodo z rokami ploskali nad teboj, kajti nad kom tvoja zlobnost ni nenehno besnela?«
