Mikeás 1
1 Az Örökkévaló igéje, mely lett a Mórésetbeli Míkhához Jótám, Ácház, Jechizkíja Jehúda királyainak napjaiban, a mit látott Sómrón és Jeruzsálem felől.
Ko e folofola ʻa Sihova ʻaia naʻe hoko kia Maika, ko e tangata Molesi, ʻi he ngaahi ʻaho ʻo Sotami, mo ʻAhasi, mo Hesekaia, ko e ngaahi tuʻi ʻo Siuta, ʻaia naʻa ne mamata ai naʻe kau ki Samēlia mo Selūsalema.
2 Halljátok ti népek mind, figyelj föld meg teljessége! És legyen az Úr, az Örökkévaló tanúul ellenetek, az Úr az ő szent templomából.
Fanongo ʻakimoutolu ʻae kakai kotoa pē; fakafanongo ʻe māmani, mo ia kotoa pē ʻoku ʻi ai: pea tuku ke talatalaakiʻi ʻakimoutolu ʻe he ʻEiki ko e ʻOtua, ko e ʻEiki mei hono fale tapu.
3 Mert íme, az Örökkévaló kivonul helyéről és leszáll és lépdel a föld magaslatain;
He vakai, ʻoku hāʻele mai ʻa Sihova mei hono potu, pea te ne hāʻele mai mo tuʻu ʻi he potu māʻolunga ʻo māmani.
4 elolvadnak a hegyek ő alatta és a völgyek széthasadnak, mint a viasz a tűz elől, mint lejtőn leomló vizek.
Pea ʻe vela ʻo vai ʻae ngaahi moʻunga ʻi lalo ʻiate ia, pea ʻe mafahi ʻae ngaahi teleʻa, hangē ko e pulu ʻi he ʻao ʻoe afi, pe hangē ko e vai ʻoku lilingi ʻi ha potu tahifohifo.
5 Jákób bűntetteért mind ez, és Izraél házának vétkeiért! Mi Jákób bűntette? Nemde Sómrón! És mik Jehúda magaslata? Nemde Jeruzsálem!
“ʻOku hoko ʻae ngaahi meʻa ni, koeʻuhi ko e angahala ʻa Sēkope, pea koeʻuhi ko e ngaahi hia ʻae fale ʻo ʻIsileli. Ko e hā ʻae angahala ʻa Sēkope? ʻIkai ko Samēlia? Pea ko e hā ʻae ngaahi potu Māʻolunga ʻo Siuta? ʻIkai ko Selūsalema?
6 Teszem tehát Sómrónt rommá a mezőn, szőlőültetvényekké, leomlasztom a völgybe köveit, és alapjait föltárom.
Ko ia te u ngaohi ʻa Samēlia ke hangē ha puke ʻoe ngoue, pea hangē ko e ngaahi vaʻa ʻakau ʻoku tō ʻi he ngoue vaine: pea te u lilingi ʻae ngaahi maka ʻo ia ki he teleʻa, pea te u fakahā ʻa hono ngaahi tuʻunga.
7 Mind a faragott képei összetöretnek, s mind az ajándokai tűzben égettetnek el, és mind a bálványait pusztulássá teszem, mert parázna-ajándokból gyűjtötte össze, és ismét parázna-ajándokká vállnak.
Pea ko e ngaahi tamapua kuo tongi ʻi ai, ʻe laiki, pea ko e ngaahi totongi kotoa pē ʻo ia, ʻe tutu ʻaki ʻae afi, pea ko e ngaahi tamapua ko ia te u fakalala: he naʻa ne tānaki ia mei he totongi ʻoe muitau, pea ʻe foki ia ki he totongi ʻoe muitau.”
8 E miatt hadd tartok gyászt s hadd jajgatok, hadd járok mezítláb és meztelenül; teszek oly siralmat, mint a sakálok, gyászt mint a struczmadarak.
Ko ia te u tangilāulau mo ʻioho, te u ʻalu veteki pe mo telefua: te u tangi ʻo hangē ha fanga siakali, pea tangi mamahi ʻo hangē ko e fanga lulu.
9 Mert végzetes a csapása, mert eljutott Jehúdáig, odaért népem kapujához, Jeruzsálemhez!
He ko hono lavea ʻoku taʻefaʻafakamoʻui; he kuo hoko ia ʻo aʻu ki Siuta, kuo ne hoko ki he matapā ʻo hoku kakai, ʻio, ki Selūsalema.
10 Gátban ne jelentsétek, sírni ne sírjatok, Bét-Afrában porban fetrengj!
ʻOua naʻa fakahā ia ʻi Kati, ʻoua ʻaupito naʻa mou tangi: ʻi he fale ʻo ʻAfala, ke ke tekefili ʻi he efu.
11 Költözzél el, Sáfír lakója, szégyenre meztelenítve! Nem vonult ki Czáanán lakója, Bét-Éczel siralma elveszi tőletek az állomását.
Mole atu ʻa koe ʻoku nofo ʻi Safila, mo e mā ʻa ho telefua: naʻe ʻikai ke hū mai ʻae kakai ʻo Senani ʻi he tangi ʻa Petesili; te ne maʻu meiate kimoutolu ʻa hono tuʻunga.
12 Mert remegett a jóért Márót lakója, mert baj szállt alá az Örökkévalótól Jeruzsálem kapujára.
He naʻe tatali ʻamanaki pe ki he lelei ʻae kau nofo ʻi Maloti: ka naʻe hoko ʻae kovi meia Sihova, ki he matapā ʻo Selūsalema.
13 Fogd be a szekérbe az állatot, Lákhís lakója – vétek elseje az Czión leányának- mert benned találtattak Izraél bűntettei.
ʻE! ʻA koe ʻoku nofo ʻi Lakisi, noʻotaki ʻae saliote ki he manu veʻe vave: ko e kamataʻanga ia ʻoe angahala ki he ʻofefine ʻa Saione: he ko e ngaahi angahala ʻa ʻIsileli, naʻe ʻilo ʻiate koe.
14 Azért hozzá adsz kísérő ajándékot Móréset-Gáthoz; Akhzíb házai csalókává lesznek Izraél királyainak.
Ko ia te ke ange ʻae ngaahi foaki ki Molesiti-Kati: ʻe hoko ʻae ngaahi fale ʻo ʻAkisipi, ko e loi ki he ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli.
15 Még hozom reád az elfoglalót, Márésa lakója! Egész Adullámig jutni fog Izraél dicsősége.
Ka te u ʻomai ha foha hoko kiate koe, ʻa koe ʻoku nofo ʻi Malesa: te ne haʻu ki ʻAtulami, ko e nāunau ʻo ʻIsileli.
16 Kopaszd és nyírd magadat gyönyörűséges gyermekeid miatt, tágítsd kopaszságodat mint a sas, mert számkivetésbe mentek tőled.
Fakatekefua mo kosi koe, koeʻuhi ko hoʻo fānau fakapelepeleʻi; fakalahi ho tula hangē ko e ʻikale; he kuo nau ʻalu ki he pōpula meiate koe.
