Mikeás 2
1 Oh azok kik jogtalanságot gondolnak ki és rosszat cselekesznek fekvőhelyeiken; a reggel virradtakor megcselekszik, mert van rá mód a kezükben.
Aue, te mate mo te hunga e whakaaro na ki te he, e mahi na i te kino i runga i o ratou moenga! takiri rawa ake te ata kua mahia e ratou, no te mea kei roto i te kaha o to ratou ringa.
2 Megkívánnak mezőket és elrabolják, házakat, és elveszik; kifosztják a férfit és házát, embert és birtokát.
E hiahia ana ratou ki nga mara, tangohia ake; ki nga whare hoki riro tonu i a ratou: e whakatupuria kinotia ana e ratou tetahi tangata me tona whare, te tangata rawa nei me tona wahi tupu.
3 Azért így szól az Örökkévaló: Íme én kigondolok a nemzetség ellen veszedelmet, a honnan nem mozdíthatjátok el a nyakatokat, és nem járhattok magasan, mert gonosz idő az.
Mo reira ko te kupu tenei a Ihowa: Nana, ka whakaaroa e ahau he kino mo tenei hapu, e kore ai e whakawateatia e koutou o koutou kaki i reira, e kore ano koutou e haere whakapehapeha; he kino hoki tenei wa.
4 Ama napon példázatot hangoztatnak rólatok: és jajgatnak jajgató jajgatással, mondván: Pusztítva pusztíttattunk el, népemnek osztályrészét másnak adja – mint mozdít el engem! – a hódítónak, ki mezőnket felosztja.
I taua ra ka ara i a ratou tetahi whakatauki mo koutou, ka tangi hoki i tetahi rangi mamae nui, a ka mea, Kua pahuatia rawatia tatou; kua puta ke i a ia te wahi o taku iwi. Aue, tana wehenga atu i ahau! wehea ana e ia a tatou mara ma te hunga wha kakeke.
5 Azért nem lesz neked, ki mérőkötelet vet a sors útján az Örökkévalónak gyülekezetében!
Mo reira kahore he tangata mau hei maka i te taura a te rota i roto i te whakaminenga a Ihowa.
6 Ne szónokoljatok! – szónokolják; ne szónokoljanak ezeknek, nem szűnik meg a gyalázkodás!
Kaua koutou e poropiti: ko ta ratou poropiti tenei. E kore ratou e poropiti ki ena: e kore nga taunu e haere atu.
7 Mily mondás, oh Jákób háza, vajon kifogyott-e az Örökkévaló türeleme, avagy ilyenek-e az ő cselekedetei? Nemde jót tesznek szavaim az egyenesen járóval.
E kiia ianei, e te whare o Hakopa, Kua kuiti te wairua o Ihowa? ko ana mahi ianei enei? He teka ianei he mahi pai ta aku kupu ki te tangata e tika ana te haere?
8 De népem ellenében ellenségül támadnak: felül a ruhán lehúzzátok a köpenyt azokról, kik bizton vonulnak, harczból visszatérve.
Otiia no enei ra nei ano ka whakatika ake taku iwi ano he hoariri: e tihorea atu ana e koutou te koroka i te kakahu o te hunga e haere kore wehi noa atu ana ano he tangata e ngakaukore ana ki te whawhai.
9 Népemnek asszonyait kiűzitek gyönyörködésük házából, kisdedeikről leszeditek az én ékességemet mindétig!
Kua oti nga wahine o taku iwi te pei e koutou i roto i o ratou whare ahuareka; kua tangohia e koutou toku kororia i a ratou tamariki nonohi a ake ake.
10 Keljetek föl s menjetek, mert nem ez a nyugalom, a rontó tisztátalanság, az iszonyú romlás miatt.
Whakatika, haere; ehara hoki tenei i to koutou okiokinga; he mea hoki mo te poke e whakangaro ana, e whakangaro kino rawa ana.
11 Ha valaki, ki széllel és hamissággal jár, azt hazudja szónokolok neked borról és részegítő italról, az lenne a népnek szónokklója.
Ki te korero teka tetahi tangata e haere ana i te hau, i te teka, ki te mea, Ka poropiti ahau ki a koe mo te waina, mo te wai kaha; ko ia rawa ano hei poropiti mo tenei iwi.
12 Gyűjtve gyűjtelek, Jákób, egészen, összehozva összehozom Izraél maradékát, egyaránt ollyá teszem, mint az akol juhait, mint nyáj a legelőjén, zajongni fognak embertől.
He pono ka kohikohi ahau i a koe katoa, e Hakopa; he pono ka whakawhaititia e ahau nga morehu o Iharaira; ka huihuia ratou e ahau, ka peratia me nga hipi o Potora: ka rite ki te kahui i waenganui o to ratou taiepa, ka nui to ratou nge i te tini hoki o te tangata.
13 Haladt az úttörő előttük, áttörnek és elvonulnak, a kapun mentek ki; előttük vonult királyuk, az Örökkévaló élükön!
Kua tae ake te kaiwahi i to ratou aroaro: kua pakaru mai ratou ki waho, kua tika i roto i te kuwaha, kua puta atu ma reira: kua haere atu to ratou kingi i mua i a ratou, a Ihowa i to ratou upoko.
