Mikeás 2
1 Oh azok kik jogtalanságot gondolnak ki és rosszat cselekesznek fekvőhelyeiken; a reggel virradtakor megcselekszik, mert van rá mód a kezükben.
Nunae, boethae la aka moeh rhoek neh a thingkong dongah boethae aka saii rhoek aih, a kut dongah pathen hnap a om hatah mincang khosae ah te te a saii.
2 Megkívánnak mezőket és elrabolják, házakat, és elveszik; kifosztják a férfit és házát, embert és birtokát.
Khohmuen a nai uh tih a rhawth uh, im khaw a puen pa uh, hlang te a imkhui neh tongpa khaw, a rho khaw a hnaemtaek uh.
3 Azért így szól az Örökkévaló: Íme én kigondolok a nemzetség ellen veszedelmet, a honnan nem mozdíthatjátok el a nyakatokat, és nem járhattok magasan, mert gonosz idő az.
Te dongah BOEIPA loh, “Kamah loh he rhoek koca taengah yoethaenah ka hmoel pah coeng he. Te te na rhawn lamloh na hlong thai pawt vetih yoethaenah tue ah a cakdawk la cet boeh,” a ti.
4 Ama napon példázatot hangoztatnak rólatok: és jajgatnak jajgató jajgatással, mondván: Pusztítva pusztíttattunk el, népemnek osztályrészét másnak adja – mint mozdít el engem! – a hódítónak, ki mezőnket felosztja.
Te khohnin ah tah nangmih taengah thuidoeknah hang khuen ni. Rhathinah neh rhathi tih a om vaengah, “Mah, pilnam kah khoyo he a rhoelrhak la n'rhoelrha uh tih a thovael coeng. Kai lamloh a khum phoeiah mah khohmuen te hnukmael taengla a tael pah,” a ti ni.
5 Azért nem lesz neked, ki mérőkötelet vet a sors útján az Örökkévalónak gyülekezetében!
Te dongah BOEIPA kah hlangping lakli ah nang taengah hmulung neh rhi aka naan om mahpawh.
6 Ne szónokoljatok! – szónokolják; ne szónokoljanak ezeknek, nem szűnik meg a gyalázkodás!
A saep uh akhaw n'saep uh boel saeh, he ham he saep uh boel saeh, mingthae te balkhong boel saeh.
7 Mily mondás, oh Jákób háza, vajon kifogyott-e az Örökkévaló türeleme, avagy ilyenek-e az ő cselekedetei? Nemde jót tesznek szavaim az egyenesen járóval.
Jakob imkhui te cal a? BOEIPA kah Mueihla te a ngun pah a? He nim anih kah a khoboe? Aka thuem la pongpa ham a lohna uh khaw kai ol nen moenih a?
8 De népem ellenében ellenségül támadnak: felül a ruhán lehúzzátok a köpenyt azokról, kik bizton vonulnak, harczból visszatérve.
Tedae hlaem kah ka pilnam he a khaepdan ah thunkha bangla thoo. Caemtloek kah aka mael loh ngaikhuek la aka pah taengkah tangpueng himbai te na pit pa uh.
9 Népemnek asszonyait kiűzitek gyönyörködésük házából, kisdedeikről leszeditek az én ékességemet mindétig!
Ka pilnam yuu rhoek te a omthenbawnnah im lamloh na haek uh. Kumhal ham ka rhuepomnah te a camoe rhoek taeng lamloh na loh pauh.
10 Keljetek föl s menjetek, mert nem ez a nyugalom, a rontó tisztátalanság, az iszonyú romlás miatt.
Thoo uh lamtah cet uh, he he duemnah moenih. Laikoi loh a poeih tih bungtloh loh a thuek coeng.
11 Ha valaki, ki széllel és hamissággal jár, azt hazudja szónokolok neked borról és részegítő italról, az lenne a népnek szónokklója.
Hlang he yilh la cu tih a honghi la laithae mako. Nangmih ham te misur kawng neh yu kawng kan saep bitni. Te vaengah he he pilnam aka saep la om bitni.
12 Gyűjtve gyűjtelek, Jákób, egészen, összehozva összehozom Izraél maradékát, egyaránt ollyá teszem, mint az akol juhait, mint nyáj a legelőjén, zajongni fognak embertől.
Jakob nang te boeih kan coi rhoe kan coi ni. Israel kah a meet rhoek ka coi rhoe ka coi ni. Anih te saelim kah boiva bangla rhenten ka khuen ni. A rhamtlim laklo ah tuping bangla hlang neh pangngawl uh ni.
13 Haladt az úttörő előttük, áttörnek és elvonulnak, a kapun mentek ki; előttük vonult királyuk, az Örökkévaló élükön!
Aka va rhoek te amih mikhmuh ah cet uh vaengah vongka a va uh vetih pah uh ni. Te longah a thoeng uh vaengah a manghai amih mikhmuh ah, BOEIPA te amih lu ah cet ni.
