Malakiás 1

1 Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraélhez, Maleáki által.

Carga. Palabra de Yahvé a Israel por boca de Malaquías:

2 Szeretlek titeket, mondja az Örökkévaló. És ti azt mondjátok: miben szeretsz minket?

“Os he amado, dice Yahvé, mas vosotros decís: «¿En qué nos amaste?» ¿No era acaso Esaú hermano de Jacob? dice Yahvé, y Yo he amado a Jacob;

3 Nemde testvére Ézsau Jákobnak, úgymond az Örökkévaló, és én Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: és tettem hegyeit pusztasággá és birtokát a puszta sakálainak adtam.

a Esaú, empero, he aborrecido, y he convertido sus montañas en soledad, (abandonando) su herencia a los chacales del desierto.

4 Midőn azt mondja Edóm: romba döntettünk, de újra felépítjük a romokat – így szól az Örökkévaló, a seregek ura: ők építeni fognak, de én lerontok; és majd nevezik őket: Gonoszság területe és azon nép, melyet elátkozott az Örökkévaló mindörökre.

Si Edom dice: «Aunque hemos sido destruidos, volveremos a edificar las ruinas»; así dice Yahvé de los ejércitos: Ellos edificarán, mas Yo derribaré, y se les llamará: ‘Tierra de impiedad’, y: ‘Pueblo contra el cual Yahvé está indignado para siempre’.

5 Szemeitek pedig látják majd és ti magatok mondjátok; Nagy az Örökkévaló, túl Izraél határán!

Vuestros ojos lo verán; y diréis: «Grande es Yahvé, aún más allá del país de Israel».

6 Fiú tiszteli atyját, és szolga az urát. De ha atya vagyok, hol van tiszteletem, és ha úr vagyok, hol van félelmem? mondja az Örökkévaló, a seregek ura: – néktek ti papok, nevemnek megvetői! De ti mondjátok: mivel vetettük meg a nevedet?

El hijo honra al padre, y el siervo a su amo. Ahora bien, si Yo soy Padre, ¿dónde queda mi honra? y si soy Señor, ¿dónde está el temor que me corresponde? dice Yahvé de los ejércitos a vosotros, sacerdotes, que despreciáis mi Nombre. Vosotros diréis: «¿En qué hemos despreciado tu Nombre?»

7 Azzal, hogy hoztok oltáromra bemocskolt kenyeret! De ti mondjátok: mivel mocskoltunk volna be téged? Azzal, hogy mondjátok: az Örökkévaló asztala megvetni való.

Ofrecéis en mi altar pan inmundo y decís: «¿Cómo te hemos profanado?» Con vuestro decir: «La mesa de Yahvé es despreciable».

8 S midőn hoztok vakot áldozásra, nincs baj, s midőn hoztok sántát és beteget, nincs baj? Mutasd csak be helytartódnak, vajon kedvelni fog-e téged, avagy tekintetbe vesz-e téged, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.

Si ofrecéis un (animal) ciego, ¿no es cosa mala? y si ofrecéis una (res) coja o enferma, ¿no es malo? ¡Preséntalo a tu gobernador! ¿a ver si te lo agradecerá, y te será favorable? dice Yahvé de los ejércitos.

9 Most tehát könyörögjetek csak az Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk! A ti kezetekből lett ez! Tekintetbe vehet-e bárkit közűletek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.

Ahora, rogad a Dios que se apiade de nosotros, pues obra de vuestra mano han sido estas cosas. Quizás os será propicio, dice Yahvé de los ejércitos.

10 Ki is volna köztetek, hogy bezárná az ajtókat, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nincs nekem kedvem bennetek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, és áldozatot nem kedvelek a kezetekből!

¡Oh si alguno de entre vosotros cerrase las puertas, para que no encendierais en vano (el juego de) mi altar! No tengo complacencia en vosotros, dice Yahvé de los ejércitos, y no me agrada la ofrenda de vuestras manos.

11 Mert napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a nemzetek között: és minden helyen füstölögtetnek, áldoznak az én nevemnek, és pedig tiszta áldozatot; – mert nagy az én nevem a nemzetek közt, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.

Porque desde el orto del sol hasta el ocaso es grande mi Nombre entre las naciones; y en todo lugar se ofrece a mi Nombre incienso y ofrenda pura, pues grande es mi Nombre entre las naciones, dice Yahvé de los ejércitos.

12 Ti pedig megszentségtelenítitek azt azzal, hogy mondjátok: az Úrnak asztala – bemocskolt az már, s az ő, jövedelme – megvetni való annak evése.

Pero vosotros lo profanáis cuando decís: «La mesa del Señor es inmunda, y lo que en ella se ofrece, es un manjar despreciable».

13 És azt mondjátok: íme, minő fáradalom! és fújtok rája. mondja, az Örökkévaló, a seregek ura; és elhoztok rablottat meg a sántát és a beteget, így hozzátok az áldozatot, – vajon kedvelhetem-e azt kezetekből, mondja az Örökkévaló.

Decís “¡Qué fastidio!”, y la colmáis de desprecio, dice Yahvé de los ejércitos; ofreciéndome lo robado, lo cojo y lo enfermo. ¡Esto me ofrecéis en sacrificio! ¿Acaso lo puedo aceptar de vuestra mano? dice Yahvé.

14 És átkozott is a ki fondorkodik: van ugyan a nyájában hím állat, de fogad és áldoz hibásat az Úrnak. Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és a nevem félelmetes a nemzetek között.

¡Maldito el fraudulento que tiene en su rebaño un macho, y habiendo hecho un voto, ofrece a Yahvé una res defectuosa! Porque Yo soy un rey grande, dice Yahvé de los ejércitos; y temible es mi Nombre entre las naciones.