< Malakiás 2 >
1 És most hozzátok szól e parancsolat, ti papok.
“Pea ko eni, ʻakimoutolu ʻae kau taulaʻeiki, ko e fekau eni maʻamoutolu.
2 Ha nem hallgattok rá és ha szívetekre nem veszitek, hogy tiszteletet adjatok nevemnek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, akkor rátok bocsátom az átkot, és megátkozom a ti áldásaitokat; már is megátkoztam, mert nem veszitek szívetekre.
Kapau ʻe ʻikai te mou fanongo, pea kapau ʻe ʻikai te mou fakatokangaʻi homou loto, koeʻuhi ke fakaongoongoleleiʻi ʻa hoku huafa,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, “Te u fekau atu moʻoni ha fakamalaʻia kiate kimoutolu, pea te u fakamalaʻia ʻa homou ngaahi tāpuaki: ʻio, kuo u fai ni ʻa hono fakamalaʻia, ka ʻoku ʻikai ke tokanga ki ai homou loto.
3 Íme én megszidom a ti vetésteket és szórok ganajt a ti arczotokra, ünnepi áldozataitok ganaját – és kihordanak majd rája benneteket.
Vakai, te u maumauʻi homou ʻinasi, pea te u lī ʻae kinohaʻa ʻi homou mata, ʻio, ʻae meʻa kovi mei hoʻomou ngaahi kātoanga mamalu; pea ʻe fetuku ʻakimoutolu fakataha mo ia.
4 És megtudjátok, hogy kibocsátottam hozzátok ezt a parancsolatot, hogy meglegyen szövetségem Lévivel – mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
Pea te mou ʻilo kuo u ʻatu ʻae fekau ni kiate kimoutolu, koeʻuhi ke ʻia Livai ʻa ʻeku fuakava,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau.
5 Szövetségem volt ő vele: az élet és a béke, adtam neki azokat félelemül és félt engem, és nevem miatt rettegett ő.
“Naʻe fai ʻeku fuakava mo ia, ko e meʻa ki he moʻui mo e melino; pea naʻaku ʻatu ia ki ai, koeʻuhi ko ʻene manavahē, ʻaia naʻa ne manavahē ai kiate au, pea manavahē ki hoku huafa.
6 Igaz tan volt a száján, és jogtalanság nem találtatott az ő ajkain; békében és egyenességben járt velem, és sokakat elfordított a bűntől.
Naʻe ʻi hono ngutu ʻae fono ʻoe moʻoni, pea naʻe ʻikai ʻilo ha meʻa hala ʻi hono loungutu; naʻa ma ʻaʻeva mo au ʻi he melino mo e fai totonu, pea naʻa ne fakatafoki ʻae tokolahi mei he angahala.
7 Mert a papnak ajkai megőrzik a tudást, és tant kivánnak szájából, mert követje ő az Örökkévalónak, a seregek urának.
He ʻoku totonu ke ʻi he loungutu ʻoe taulaʻeiki ʻae poto, pea totonu ke nau kumi ʻae fono mei hono ngutu: he ko e talafekau ia meia Sihova ʻoe ngaahi kautau.
8 De ti letértetek az útról, botlásra vittetek sokakat a tanban; megrontottátok a Lévi szövetségét, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
Ka kuo mou he mei he hala; kuo mou fakahumu ʻae tokolahi ʻi he fono; kuo mou fakalieliaʻi ʻae fuakava ʻa Livai,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau.
9 Tehát én is megvetni valókká és alacsonyokká tettelek benneteket, az egész nép előtt, ahoz képest, a hogy ti sem őrzitek meg utaimat és személyt tekintetek a tanban.
“Ko ia kuo u ngaohi ai ʻakimoutolu ke mou fakalielia mo fākatua ʻi he ʻao ʻoe kakai kotoa pē, ʻo tatau mo hoʻomou taʻefai ki hoku ngaahi hala, ka kuo mou fai filifilimānako ʻi he fono.”
10 Nemde egy atyánk van mindnyájunknak, nemde egy Isten teremtett minket? miért hűtlenkednénk kiki testvére ellen, megszentségtelenítve őseink szövetségét?
ʻIkai ʻoku tau tamai taha pe? ʻIkai ko e ʻOtua pe taha kuo ne ngaohi ʻakitautolu? Pea ko e hā ʻoku tau femalakiʻaki taki taha ʻae tangata ki hono tokoua, ʻi he maumauʻi ʻae fuakava ʻo ʻetau ngaahi tamai?
11 Hűtlenkedett Jehúda és útálatosság történt Izraélben és Jeruzsálemben, mert megszentségtelenítette Jehúda az Örökkévaló szentségét, a. melyet szeret, és összeházasodott idegen istennek a leányával.
Kuo fai kākā ʻa Siuta, pea ʻoku ʻai ʻae fakalielia ʻoku fai ʻi ʻIsileli, pea mo Selūsalema; he kuo fakalieliaʻi ʻe Siuta ʻae māʻoniʻoni ʻa Sihova, ʻaia ʻoku totonu ʻene ʻofa ki ai, pea kuo ne mali mo e ʻofefine ʻoe ʻotua loi.
12 Irtson ki az Örökkévaló azon férfiútól, a ki azt teszi, ébrenlevőt és felelőt Jákób sátraiból, meg olyat, a ki áldozatot hoz az Örökkévalónak, a seregek urának!
ʻE motuhi ʻe Sihova ʻae tangata ʻoku ne fai eni, ʻae akonaki, pea mo ia ʻoku akoʻi, mei he ngaahi fale fehikitaki ʻo Sēkope, pea mo ia ʻoku ʻatu ʻae feilaulau kia Sihova ʻoe ngaahi kautau.
13 És másodszor ezt teszitek: borítjátok könynyel az Örökkévaló oltárát, sírással és jajgatással, úgy hogy nem fordúlhat többé az áldozathoz, hogy kedvességgel fogadná kezetekből.
Pea kuo mou toe fai eni, ʻo ʻufiʻufi ʻaki ʻae loʻimata ʻae feilaulauʻanga ʻo Sihova, ʻi he tangi mo e kalanga: ko ia ia ʻoku ʻikai te ne kei tokanga ki he feilaulau, pe te ne maʻu lelei ia mei homou nima.
14 És azt mondjátok: miért? Azért, hogy az Örökkévaló tanu volt közted és ifjúkori feleséged közt, a ki ellen te hűtlenkedtél, holott a társnőd és szövetséges feleséged.
Ka naʻa mo ia, ʻoku mou pehē, ‘Ko e meʻa ʻi he hā?’ Koeʻuhi ko e fakamoʻoni ʻa Sihova kiate koe, pea mo e uaifi ʻo hoʻo kei talavou, ʻaia kuo ke fai kākā ki ai: ka ko e moʻoni ko hoʻo kaumeʻa ia, pea ko e ʻunoho ne ke fuakava ki ai.
15 Hát nem tette az az egy, pedig fölösen volt neki szelleme? De mi van azzal az egygyel? Isteni magzatot kiván! Őrizkedjetek tehát lelketekért és ifjúkori feleségedet ne érje hűtlenség!
Pea ʻikai naʻe ngaohi ia ʻe ia ke taha pe? Ka naʻe ʻiate ia pe hono toe ʻoe laumālie. Pea ko e hā ʻoku taha ai? Koeʻuhi ke ai ha hako māʻoniʻoni. Ko ia ke mou tokanga ki hoʻomou anga, pea ʻoua naʻa fai kākā ʻe ha taha ki he uaifi ʻo ʻene kei talavou.”
16 Mert gyűlölöm az elküldést, mondja az Örökkévaló, Izraél Istene, meg azt, ki erőszakot borított ruhájára, mondja az Örökkévaló, a seregek ura: őrizkedjetek tehát lelketekért és ne hűtlenkedjetek!
He ʻoku pehē ʻe Sihova, ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, “ʻOku ne fehiʻa ki he tukuange: he ʻoku ai ha taha ʻoku ʻufiʻufi ʻaki hono kofu ʻa ʻene fakamālohi,” ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau: “ko ia, tokanga ki hoʻomou anga, ke ʻoua naʻa mou fai kākā.
17 Fárasztottátok az Örökkévalót a ti beszédeitekkel. És azt mondjátok: mivel fárasztottuk! Azzal, hogy azt mondjátok: Mindenki, aki rosszat tesz, jónak tetszik az Örökkévaló szemeiben, és azokban találja kedvét, avagy hol van az ítélet Istene?
Kuo mou fakafiuʻi ʻa Sihova ʻaki hoʻomou ngaahi lea. Ka ʻoku mou pehē, ‘Kuo mau fakafiuʻi ia ʻi he hā?’ ʻOka mou ka pehē, ‘Ko ia kotoa pē ʻoku fai kovi ʻoku lelei ia ʻi he ʻao ʻo Sihova,’ pea ‘ʻOku ne fiemālie kiate kinautolu: pe, ‘Ko e fē ʻae ʻOtua ʻoku fakamaau?’