Malakiás 1
1 Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraélhez, Maleáki által.
Isiphrofethi, Ilizwi likaThixo ku-Israyeli ngoMalaki.
2 Szeretlek titeket, mondja az Örökkévaló. És ti azt mondjátok: miben szeretsz minket?
“Ngilithandile,” kutsho uThixo. “Kodwa liyabuza lithi, ‘Usithande njani?’” UThixo uthi, “U-Esawu wayengasimfowabo kaJakhobe na? Yebo uJakhobe ngimthandile,
3 Nemde testvére Ézsau Jákobnak, úgymond az Örökkévaló, és én Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: és tettem hegyeit pusztasággá és birtokát a puszta sakálainak adtam.
kodwa u-Esawu ngimzondile, futhi ngenze izintaba zakhe zaba lugwadule lelifa lakhe ladliwa ngamakhanka asenkangala.”
4 Midőn azt mondja Edóm: romba döntettünk, de újra felépítjük a romokat – így szól az Örökkévaló, a seregek ura: ők építeni fognak, de én lerontok; és majd nevezik őket: Gonoszság területe és azon nép, melyet elátkozott az Örökkévaló mindörökre.
U-Edomi angathi, “Kungaze kube sinyathezelwe phansi kodwa sizawavuselela amanxiwa.” Kodwa nanku okutshiwo nguThixo uSomandla, uthi: “Bangakha, kodwa ngizadiliza. Bazakuthiwa Yilizwe Elibi, abantu abazahlala bethukuthelelwe nguThixo.
5 Szemeitek pedig látják majd és ti magatok mondjátok; Nagy az Örökkévaló, túl Izraél határán!
Lizakubona ngawenu amehlo lithi, ‘Umkhulu uThixo, angale kwemingcele yako-Israyeli!’”
6 Fiú tiszteli atyját, és szolga az urát. De ha atya vagyok, hol van tiszteletem, és ha úr vagyok, hol van félelmem? mondja az Örökkévaló, a seregek ura: – néktek ti papok, nevemnek megvetői! De ti mondjátok: mivel vetettük meg a nevedet?
“Indodana iyamesaba uyise, lenceku iyayesaba inkosi yayo. Aluba nginguyihlo kungaphi pho ukwesatshwa kwami? Aluba ngiyinkosi kungaphi ukuhlonitshwa kwami na?” kutsho uThixo uSomandla. “Yini, hawu baphristi, eleyisa ibizo lami. Kodwa lingabuza lithi, ‘Sileyise ngani ibizo lakho?’
7 Azzal, hogy hoztok oltáromra bemocskolt kenyeret! De ti mondjátok: mivel mocskoltunk volna be téged? Azzal, hogy mondjátok: az Örökkévaló asztala megvetni való.
Libeka ukudla okungcolileyo e-alithareni lami. Kodwa lingabuza lithi, ‘Sikungcolise kanjani wena na?’ Ngokuthi itafula likaThixo liyeyiseka.
8 S midőn hoztok vakot áldozásra, nincs baj, s midőn hoztok sántát és beteget, nincs baj? Mutasd csak be helytartódnak, vajon kedvelni fog-e téged, avagy tekintetbe vesz-e téged, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
Nxa liletha izifuyo eziyiziphofu ukuba ngumhlatshelo, kambe kakukubi lokho na? Nxa lisenza umhlatshelo ngezifuyo eziyizilima loba ezilezifo, kakukubi lokho na? Ake lizame ukukunika umbusi wenu! Angalithabela lina na? Angalithanda kambe lina yini?” kutsho uThixo uSomandla.
9 Most tehát könyörögjetek csak az Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk! A ti kezetekből lett ez! Tekintetbe vehet-e bárkit közűletek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
“Ngakho-ke ncengani uNkulunkulu ukuthi abe lobubele kithi. Ngeminikelo enjalo ephuma ezandleni zenu, kambe angalamukela?” kutsho uThixo uSomandla.
10 Ki is volna köztetek, hogy bezárná az ajtókat, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nincs nekem kedvem bennetek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, és áldozatot nem kedvelek a kezetekből!
“Oh, sekuze kungathi omunye wenu angavala iminyango yethempeli ukuze lingabi lilokhu libasa imililo engelamsebenzi e-alithareni lami! Kangithokozi ngani lina,” kutsho uThixo uSomandla, “njalo kangiyikwamukela umnikelo wezandla zenu.
11 Mert napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a nemzetek között: és minden helyen füstölögtetnek, áldoznak az én nevemnek, és pedig tiszta áldozatot; – mert nagy az én nevem a nemzetek közt, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
Ibizo lami lizaba likhulu phakathi kwezizwe, kusukela ekuphumeni kwelanga kusiya ekutshoneni kwalo. Ezindaweni zonke impepha leminikelo ehlanzekileyo izalethwa ebizweni lami, ngoba ibizo lami lizakuba likhulu phakathi kwezizwe,” kutsho uThixo uSomandla.
12 Ti pedig megszentségtelenítitek azt azzal, hogy mondjátok: az Úrnak asztala – bemocskolt az már, s az ő, jövedelme – megvetni való annak evése.
“Kodwa liyalingcolisa ngoba lithi, ‘Itafula kaThixo ingcolisiwe,’ lokudla okukulo, ‘Kuyadeleleka.’
13 És azt mondjátok: íme, minő fáradalom! és fújtok rája. mondja, az Örökkévaló, a seregek ura; és elhoztok rablottat meg a sántát és a beteget, így hozzátok az áldozatot, – vajon kedvelhetem-e azt kezetekből, mondja az Örökkévaló.
Njalo lichila amakhala ngokweyisa lithi, ‘Kuyasidina thina lokhu!’” Kutsho uThixo uSomandla. “Nxa liletha izifuyo ezilimeleyo kumbe ezigulayo lizozinikela zibe yimihlatshelo, lithi ngizemukele yini ezandleni zenu?” uyabuza uThixo.
14 És átkozott is a ki fondorkodik: van ugyan a nyájában hím állat, de fogad és áldoz hibásat az Úrnak. Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és a nevem félelmetes a nemzetek között.
“Uqalekisiwe umkhohlisi olenqama enhle emhlambini wakhe, athembise ukunikela ngayo, kodwa abesenikela ngesifuyo esilesici kuThixo. Ngoba ngiyinkosi enkulu,” kutsho uThixo uSomandla, “njalo ibizo lami kufanele lesatshwe phakathi kwezizwe.”
