Malakiás 1
1 Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraélhez, Maleáki által.
Sentence. Parole de Yahweh à Israël par l’intermédiaire de Malachie.
2 Szeretlek titeket, mondja az Örökkévaló. És ti azt mondjátok: miben szeretsz minket?
Je vous ai aimés, dit Yahweh; et vous dites: « En quoi nous as-tu aimés? » — Esaü n’est-il pas frère de Jacob? — oracle de Yahweh; et j’ai aimé Jacob,
3 Nemde testvére Ézsau Jákobnak, úgymond az Örökkévaló, és én Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: és tettem hegyeit pusztasággá és birtokát a puszta sakálainak adtam.
mais j’ai haï Esaü; j’ai fait de ses montagnes une solitude, et [livré] son héritage aux chacals du désert.
4 Midőn azt mondja Edóm: romba döntettünk, de újra felépítjük a romokat – így szól az Örökkévaló, a seregek ura: ők építeni fognak, de én lerontok; és majd nevezik őket: Gonoszság területe és azon nép, melyet elátkozott az Örökkévaló mindörökre.
Si Edom dit: « Nous avons été détruits, mais nous rebâtirons les ruines, » — ainsi parle Yahweh des armées: Eux, ils bâtiront, et moi, je renverserai; et l’on dira d’eux: « Territoire d’iniquité, peuple contre lequel Yahweh est irrité pour toujours. »
5 Szemeitek pedig látják majd és ti magatok mondjátok; Nagy az Örökkévaló, túl Izraél határán!
Vos yeux le verront, et vous vous direz: « Que Yahweh soit glorifié sur le territoire d’Israël! »
6 Fiú tiszteli atyját, és szolga az urát. De ha atya vagyok, hol van tiszteletem, és ha úr vagyok, hol van félelmem? mondja az Örökkévaló, a seregek ura: – néktek ti papok, nevemnek megvetői! De ti mondjátok: mivel vetettük meg a nevedet?
Un fils honore son père, et un serviteur son maître. Or, si je suis père, moi, où est l’honneur qui m’[appartient]? Et si je suis Seigneur, où est la crainte qui m’[est due]? dit Yahweh des armées, à vous, prêtres, qui méprisez mon nom. Vous dites: « En quoi avons-nous méprisé ton nom? »
7 Azzal, hogy hoztok oltáromra bemocskolt kenyeret! De ti mondjátok: mivel mocskoltunk volna be téged? Azzal, hogy mondjátok: az Örökkévaló asztala megvetni való.
En ce que vous apportez sur mon autel un pain souillé. Et vous dites: « En quoi t’avons-nous souillé? » [En ce que] vous dites: « La table de Yahweh est chose vile. »
8 S midőn hoztok vakot áldozásra, nincs baj, s midőn hoztok sántát és beteget, nincs baj? Mutasd csak be helytartódnak, vajon kedvelni fog-e téged, avagy tekintetbe vesz-e téged, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
Quand vous présentez une [bête] aveugle pour [la] sacrifier, il n’y a pas de mal! Et quand vous [en] amenez une boiteuse et malade, il n’y a pas de mal! Va donc l’offrir à ton gouverneur? T’agréera-t-il? Te sera-t-il favorable? dit Yahweh des armées.
9 Most tehát könyörögjetek csak az Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk! A ti kezetekből lett ez! Tekintetbe vehet-e bárkit közűletek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
Et maintenant, suppliez donc Dieu d’avoir pitié de vous! C’est par votre main que cela s’est fait; sera-t-il amené par vous à avoir des égards? dit Yahweh des armées.
10 Ki is volna köztetek, hogy bezárná az ajtókat, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nincs nekem kedvem bennetek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, és áldozatot nem kedvelek a kezetekből!
Que l’un d’entre vous ne ferme-t-il plutôt les portes, pour que vous n’embrasiez pas mon autel en pure perte! Je ne prends pas plaisir en vous, dit Yahweh des armées, et je n’agrée pas d’offrande de votre main.
11 Mert napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a nemzetek között: és minden helyen füstölögtetnek, áldoznak az én nevemnek, és pedig tiszta áldozatot; – mert nagy az én nevem a nemzetek közt, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
Car, du lever du soleil à son coucher, mon nom est grand parmi les nations, et en tout lieu on offre à mon nom de l’encens et une oblation pure, car mon nom est grand parmi les nations, dit Yahweh des armées.
12 Ti pedig megszentségtelenítitek azt azzal, hogy mondjátok: az Úrnak asztala – bemocskolt az már, s az ő, jövedelme – megvetni való annak evése.
Et vous, vous le profanez quand vous dites: « La table du Seigneur est souillée, et ce qu’elle rapporte n’est qu’une méprisable nourriture. »
13 És azt mondjátok: íme, minő fáradalom! és fújtok rája. mondja, az Örökkévaló, a seregek ura; és elhoztok rablottat meg a sántát és a beteget, így hozzátok az áldozatot, – vajon kedvelhetem-e azt kezetekből, mondja az Örökkévaló.
Et vous dites: « Voici! Quel ennui! » et vous la dédaignez, dit Yahweh des armées. Et vous amenez ce qui est dérobé, ce qui est boiteux et ce qui est malade, et vous présentez cette offrande! Puis-je l’agréer de votre main? dit Yahweh.
14 És átkozott is a ki fondorkodik: van ugyan a nyájában hím állat, de fogad és áldoz hibásat az Úrnak. Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és a nevem félelmetes a nemzetek között.
Maudit soit le fraudeur, celui qui, ayant dans son troupeau un mâle, fait un vœu, et sacrifie au Seigneur une [bête] chétive! Car je suis un grand roi, dit Yahweh des armées, et mon nom est redouté chez les nations.
