3 Mózes 17

1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

And the LORD spoke to Moses, saying,

2 Szólj Áronhoz és fiaihoz, meg Izrael minden fiaihoz és mondd nekik: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, mondván:

Speak to Aaron, and to his sons, and to all the children of Israel, and say to them, This [is] the thing which the LORD hath commanded, saying,

3 Bárki Izrael házából, aki levág ökröt vagy juhot vagy kecskét a táborban, vagy aki levágja a táboron kívül,

Whatever man [there may be] of the house of Israel, that killeth an ox, or lamb, or goat in the camp, or that killeth [it] out of the camp,

4 és a gyülekezés sátorának bejáratához nem vitte el, hogy áldozza áldozatul az Örökkévalónak, az Örökkévaló hajléka előtt, vérontásul számíttatik be annak a férfiúnak; vért ontott, irtassék ki az a férfiú az ő népe köréből.

And bringeth it not to the door of the tabernacle of the congregation, to offer an offering to the LORD before the tabernacle of the LORD; blood shall be imputed to that man; he hath shed blood; and that man shall be cut off from among his people:

5 Azért, hogy elvigyék Izrael fiai vágóáldozataikat, melyeket áldoznak a mezőn, vigyék el azokat az Örökkévalónak, a gyülekezés sátorának bejáratához, a paphoz és áldozzák azokat békeáldozatok gyanánt az Örökkévalónak.

To the end that the children of Israel may bring their sacrifices which they offer in the open field, even that they may bring them to the LORD, to the door of the tabernacle of the congregation, to the priest, and offer them [for] peace-offerings to the LORD.

6 És a pap hintse a vért az Örökkévaló oltárára, a gyülekezés sátorának bejáratánál, és füstölögtesse el a zsiradékot, kellemes illatul az Örökkévalónak.

And the priest shall sprinkle the blood upon the altar of the LORD [at] the door of the tabernacle of the congregation, and burn the fat for a sweet savor to the LORD.

7 Hogy ne áldozzák többé áldozataikat a bakoknak, melyek után paráználkodva járnak; örök törvény legyen ez nekik, nemzedékeiken át.

And they shall no more offer their sacrifices to idols, with which they have committed idolatry: This shall be a statute for ever to them throughout their generations.

8 És mondd nekik: Bárki Izrael házából és az idegen közül; aki tartózkodik közöttük, aki áldoz égőáldozatot, vagy vágóáldozatot,

And thou shalt say to them, Whatever man [there may be] of the house of Israel, or of the strangers which sojourn among you, that offereth a burnt-offering or sacrifice,

9 és a gyülekezés sátorának bejáratához nem viszi el, hogy elkészítse azt az Örökkévalónak, irtassék ki az a férfiú az ő népéből.

And bringeth it not to the door of the tabernacle of the congregation, to offer it to the LORD; even that man shall be cut off from among his people.

10 És bárki Izrael házából és az idegen közül, aki tartózkodik közöttük, aki eszik bármi vért – haragomat fordítom a személy ellen, aki eszi a vért és kiirtom azt az ő népe köréből.

And whatever man [there may be] of the house of Israel, or of the strangers that sojourn among you, that eateth any manner of blood; I will even set my face against that soul that eateth blood, and will cut him off from among his people.

11 Mert a test lelke a vérben van és én az oltárra rendeltem azt nektek, hogy engesztelést szerezzen lelkeitekért, mert a vér az, mely a lélekért engesztelést szerez.

For the life of the flesh [is] in the blood: and I have given it to you upon the altar, to make an atonement for your souls: for it [is] the blood [that] maketh an atonement for the soul.

12 Azért mondtam Izrael fiainak: Bármely személy közületek ne egyék vért; az idegen, aki tartózkodik közöttetek, se egyék vért.

Therefore I said to the children of Israel, No soul of you shall eat blood, neither shall any stranger that sojourneth among you eat blood.

13 Bárki Izrael fiai közül és az idegen közül, aki tartózkodik közöttük, aki vadász vadat vagy madarat, melyet enni szabad, ontsa ki a vérét és födje be azt porral.

And whatever man [there may be] of the children of Israel, or of the strangers that sojourn among you, who hunteth and catcheth any beast or fowl that may be eaten; he shall even pour out its blood, and cover it with dust.

14 Mert minden testnek lelke a vére; a lelkével együtt, azért mondtam Izrael fiainak, semmi húsnak vérét ne egyétek, mert minden testnek lelke a vére; bárki azt eszi, irtassék ki.

For [it is] the life of all flesh, the blood of it [is] for the life of it; therefore I said to the children of Israel, Ye shall eat the blood of no manner of flesh: for the life of all flesh [is] its blood: whoever eateth it shall be cut off.

15 És minden személy, aki eszik elhullott és szétszaggatott állatot, akár bennszülött, akár idegen, mossa meg a ruháit, fürödjék meg vízben és tisztátalan legyen estig, azután tiszta lesz.

And every soul that eateth that which died [of itself], or that which was torn [with beasts], ([whether it is] one of your own country, or a stranger) he shall both wash his clothes, and bathe [himself] in water, and be unclean until the evening; then shall he be clean.

16 De ha nem mossa meg a ruháit és testét nem füröszti meg, akkor viseli bűnét.

But if he doth not wash [them], nor bathe his flesh; then he shall bear his iniquity.