Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Anımsa, ya RAB, başımıza geleni, Bak da utancımızı gör.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Mülkümüz yabancılara geçti, Evlerimiz ellere.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Öksüz kaldık, babasız, Annelerimiz dul kadınlara döndü.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Suyumuzu parayla içtik, Odunumuzu parayla almak zorunda kaldık.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Bizi kovalayanlar ensemizde, Yorgun düştük, rahatımız yok.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Ekmek için Mısır'a, Asur'a el açtık.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Atalarımız günah işledi, Ama artık onlar yok; Suçlarının cezasını biz yüklendik.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Köleler üstümüzde saltanat sürüyor, Bizi ellerinden kurtaracak kimse yok.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Çöldeki kılıçlı haydutlar yüzünden Ekmeğimizi canımız pahasına kazanıyoruz.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Kıtlığın yakıcı sıcağından Derimiz fırın gibi kızardı.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Siyon'da kadınların, Yahuda kentlerinde erden kızların ırzına geçtiler.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Önderler ellerinden asıldı, Yaşlılar saygı görmedi.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Değirmen taşını gençler çevirdi, Çocuklar odun yükü altında tökezledi.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Yaşlılar kent kapısında oturmaz oldu, Gençler saz çalmaz oldu.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Yüreğimizin sevinci durdu, Oyunumuz yasa döndü.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Taç düştü başımızdan, Vay başımıza! Çünkü günah işledik.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Bu yüzden yüreğimiz baygın, Bunlardan ötürü gözlerimiz karardı.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Viran olan Siyon Dağı'nın üstünde Çakallar geziyor!
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Egemenliğin kuşaklar boyu sürer.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Niçin bizi hep unutuyorsun, Neden bizi uzun süre terk ediyorsun?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Bizi kendine döndür, ya RAB, döneriz, Eski günlerimizi geri ver.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Bizi büsbütün attıysan, Bize çok öfkelenmiş olmalısın.
