Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
ACUÉRDATE, oh Jehová, de lo que nos ha sucedido: ve y mira nuestro oprobio.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Nuestra heredad se ha vuelto á extraños, nuestras casas á forasteros.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Huérfanos somos sin padre, nuestras madres como viudas.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Nuestra agua bebemos por dinero; nuestra leña por precio compramos.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Persecución padecemos sobre nuestra cerviz: nos cansamos, y no hay para nosotros reposo.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Al Egipcio y al Asirio dimos la mano, para saciarnos de pan.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Nuestros padres pecaron, y son muertos; y nosotros llevamos sus castigos.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Siervos se enseñorearon de nosotros; no hubo quien de su mano nos librase.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Con peligro de nuestras vidas traíamos nuestro pan delante del cuchillo del desierto.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Nuestra piel se ennegreció como un horno á causa del ardor del hambre.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Violaron á las mujeres en Sión, á las vírgenes en las ciudades de Judá.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
A los príncipes colgaron por su mano; no respetaron el rostro de los viejos.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Llevaron los mozos á moler, y los muchachos desfallecieron en la leña.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Los ancianos cesaron de la puerta, los mancebos de sus canciones.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Cesó el gozo de nuestro corazón; nuestro corro se tornó en luto.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Cayó la corona de nuestra cabeza: ¡ay ahora de nosotros! porque pecamos.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Por esto fué entristecido nuestro corazón, por esto se entenebrecieron nuestros ojos:
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Por el monte de Sión que está asolado; zorras andan en él.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Mas tú, Jehová, permanecerás para siempre: tu trono de generación en generación.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
¿Por qué te olvidarás para siempre de nosotros, y nos dejarás por largos días?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Vuélvenos, oh Jehová, á ti, y nos volveremos: renueva nuestros días como al principio.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Porque repeliendo nos has desechado; te has airado contra nosotros en gran manera.
