Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Acuérdate, o! Jehová, de lo que nos ha venido: vé, y mira nuestra vergüenza.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Nuestra heredad se ha vuelto a extraños, nuestras casas a forasteros.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Huérfanos somos sin padre: nuestras madres como viudas.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Nuestra agua bebemos por dinero, nuestra leña compramos por precio.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Sobre nuestra cerviz padecemos persecución; cansámosnos, y no hay para nosotros descanso.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
A Egipto dimos la mano, y al Asirio, para hartarnos de pan.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Nuestros padres pecaron, y son muertos; y nosotros llevamos sus castigos.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Siervos se enseñorearon de nosotros: no hubo quien nos librase de su mano.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Con el peligro de nuestras vidas traíamos nuestro pan delante de la espada del desierto.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Nuestros cueros se ennegrecieron como un horno a causa del ardor de la hambre.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Afligieron a las mujeres en Sión, a las vírgenes en las ciudades de Judá.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
A los príncipes colgaron con su mano: no reverenciaron los rostros de los viejos.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Llevaron los mozos a moler, y los muchachos desfallecieron en la leña.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Los ancianos cesaron de la puerta, los mancebos de sus canciones.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Cesó el gozo de nuestro corazón, nuestro corro se tornó en luto.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Cayó la corona de nuestra cabeza: ¡ay ahora de nosotros! porque pecamos.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Por esto fue entristecido nuestro corazón, por esto se entenebrecieron nuestros ojos.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Por el monte de Sión que es asolado, zorras andan en él.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Mas tú, Jehová, para siempre permanecerás: tu trono de generación en generación.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
¿Por qué te olvidarás para siempre de nosotros? ¿dejarnos has por luengos días?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Vuélvenos, o! Jehová, a ti, y volvernos hemos: renueva nuestros días como al principio.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Porque desechando nos has desechado: háste airado contra nosotros en gran manera.
