Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Acuérdate, oh Yavé, de lo que nos sucedió. Ve y mira nuestro oprobio.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Nuestra heredad pasó a extraños, Nuestras casas a extranjeros.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Somos huérfanos, sin padre. Nuestras madres son como viudas.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Tenemos que pagar el agua que bebemos. Pagamos también nuestra leña.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Los que nos siguen están sobre nuestras nucas. Trabajamos y no tenemos descanso.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Tuvimos que someternos a Egipto y a Asiria Para tener suficiente pan.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Nuestros antepasados pecaron, no existen. Nosotros cargamos sus iniquidades.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Unos esclavos nos dominan. No hay uno que nos libre de su mano.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Para conseguir nuestro pan arriesgamos nuestras vidas A causa de la espada en la región despoblada.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Nuestra piel arde como un horno A causa de los ardores del hambre.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Violaron a las mujeres en Sion, A las doncellas en los pueblos de Judá.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Los magistrados fueron colgados de las manos, Y los ancianos no fueron respetados.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Los jóvenes trabajan en la piedra del molino, Y los niños se tambalean bajo el peso de la leña.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Los ancianos se fueron de la puerta. Los jóvenes abandonaron su música.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Cesó la alegría de nuestros corazones. Nuestra danza se convirtió en duelo,
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
La corona cayó de nuestra cabeza. ¡Ay de nosotros, porque pecamos!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
A causa de esto nuestro corazón está enfermo. A causa de estas cosas se nublan nuestros ojos.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Porque la Montaña Sion está desolada, Y las zorras se pasean por ella.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Sin embargo Tú, oh Yavé, permaneces para siempre. Tu trono es de generación en generación.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
¿Te olvidarás para siempre de nosotros? ¿Nos abandonarás tanto tiempo?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Oh Yavé, devuélvenos a Ti, Y seremos restaurados. Renueva nuestros días para que sean como los de antaño.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
A menos que nos hayas desechado por completo, Y estés sumamente airado contra nosotros.
