Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Acuérdate, Yahvé, de lo que nos ha sobrevenido, mira y considera nuestro oprobio.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Nuestra herencia ha pasado a manos de extranjeros, y nuestras casas en poder de extraños.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Hemos quedado huérfanos, sin padre, y nuestras madres son como viudas.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
A precio de plata tenemos que beber nuestra agua, y por dinero compramos nuestra leña.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Somos perseguidos llevando (el yugo) sobre nuestro cuello; estamos fatigados, y no hay para nosotros descanso.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Tendimos la mano a Egipto y a Asiria, para saciarnos de pan.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Pecaron nuestros padres que ya no existen, y nosotros llevamos sus culpas.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Nos dominan esclavos; y no hay quien (nos) libre de su mano.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Con peligro de nuestra vida tratamos de conseguir nuestro pan, temiendo la espada del desierto.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Nuestra piel se abrasa como un horno, a causa del ardor del hambre.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Deshonraron a las mujeres en Sión, a las vírgenes en las ciudades de Judá.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Los príncipes fueron colgados de las manos y despreciados los rostros de los ancianos.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Los mancebos llevan el molino, y los niños caen bajo la carga de leña.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Faltan los ancianos en la puerta, y los jóvenes han dejado de cantar.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Cesó el gozo de nuestro corazón; se han tornado en duelo nuestras danzas.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Cayó de nuestra cabeza la diadema; ¡ay de nosotros, que hemos pecado!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Por eso está enfermo nuestro corazón, y se han oscurecido nuestros ojos:
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
porque el monte Sión está desolado, y por él se pasean las raposas.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Mas Tú, oh Yahvé, permaneces eternamente, tu trono (subsiste) de generación en generación.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
¿Cómo podrías olvidarte de nosotros para siempre, abandonarnos por largo tiempo?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
¡Conviértenos a Ti, Yahvé, y nos convertiremos! ¡Renueva nuestros días, para que sean como antes!
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
¿O nos has rechazado por completo? ¿Te has airado contra nosotros hasta el extremo?
