Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Spomni se, oh Gospod, kaj je prišlo nad nas. Preudari in poglej našo grajo.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Naša dediščina je obrnjena k tujcem, naše hiše k neznancem.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Sirote smo in brez očeta, naše matere so kakor vdove.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Svojo vodo smo pili za denar; naš les nam je prodan.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Naši vratovi so pod preganjanjem. Trudimo se, pa nimamo počitka.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Roko smo izročili k Egipčanom in k Asircem, da bi bili nasičeni s kruhom.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Naši očetje so grešili in jih ni in mi smo nosili njihove krivičnosti.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Služabniki so vladali nad nami. Nikogar ni, da bi nas osvobodil iz njihove roke.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Svoj kruh smo prinašali z nevarnostjo za svoja življenja, zaradi meča iz divjine.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Naša koža je bila črna kakor peč zaradi strašne lakote.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Posiljevali so ženske na Sionu in device v Judovih mestih.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Z njihovo roko so obesili prince. Obrazi starešin niso bili spoštovani.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Zajeli so mladeniče, da meljejo in otroci so padali pod lesom.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Starešine so odšli od velikih vrat, mladeniči od svoje glasbe.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Veselje našega srca je prenehalo, naš ples je obrnjen v žalovanje.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Krona je padla iz naše glave. Gorje nam, da smo grešili!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Zaradi tega peša naše srce, zaradi teh stvari so zatemnjene naše oči.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Zaradi gore Sion, ki je zapuščena, lisice hodijo po njej.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Ti, oh Gospod, ostajaš na veke, tvoj prestol od roda do roda.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Zakaj nas pozabljaš na veke in nas zapuščaš za tako dolgo?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Obrni nas k sebi, oh Gospod in mi bomo obrnjeni; obnovi naše dni kakor od davnine.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Toda popolnoma si nas zavrgel. Zelo si ogorčen zoper nas.
