Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Опомени се, Господе, шта нас задеси; погледај и види срамоту нашу.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Наследство наше привали се туђинцима, домови наши иностранцима.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Постасмо сироте, без оца, матере наше као удовице.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Своју воду пијемо за новце, своја дрва купујемо.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
На врату нам је јарам, и гоне нас; уморени немамо одмора.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Пружамо руку к Мисирцима и Асирцима, да се наситимо хлеба.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Оци наши згрешише, и нема их, а ми носимо безакоња њихова.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Робови нам господаре, нема никога да избави из руку њихових.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Са страхом за живот свој од мача у пустињи доносимо себи хлеб.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Кожа нам поцрне као пећ од љуте глади.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Срамоте жене на Сиону и девојке по градовима Јудиним.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Кнезове вешају својим рукама, не поштују лице старачко.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Младиће узимају под жрвње, и деца падају под дрвима.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Стараца нема више на вратима, ни младића на певању.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Неста радости срцу нашем, игра наша претвори се у жалост.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Паде венац с главе наше; тешко нама, што згрешисмо!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Стога је срце наше жалосно, стога очи наше потамнеше,
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Са горе Сиона, што опусте, и лисице иду по њој.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Ти, Господе, остајеш довека, престо Твој од колена до колена.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Зашто хоћеш да нас заборавиш довека, да нас оставиш задуго?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Обрати нас, Господе, к себи, и обратићемо се; понови дане наше како беху пре.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Јер еда ли ћеш нас сасвим одбацити и гневити се на нас веома?
