Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Opomeni se, Gospode, što nas zadesi; pogledaj i vidi sramotu našu.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Našljedstvo naše privali se tuðincima, domovi naši inostrancima.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Postasmo sirote, bez oca, matere naše kao udovice.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Svoju vodu pijemo za novce, svoja drva kupujemo.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Na vratu nam je jaram, i gone nas; umoreni nemamo odmora.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Pružamo ruku k Misircima i Asircima, da se nasitimo hljeba.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Oci naši zgriješiše, i nema ih, a mi nosimo bezakonja njihova.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Robovi nam gospodare, nema nikoga da izbavi iz ruku njihovijeh.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Sa strahom za život svoj od maèa u pustinji donosimo sebi hljeb.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Koža nam pocrnje kao peæ od ljute gladi.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Sramote žene na Sionu i djevojke po gradovima Judinijem.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Knezove vješaju svojim rukama, ne poštuju lica staraèkoga.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Mladiæe uzimaju pod žrvnje, i djeca padaju pod drvima.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Staraca nema više na vratima, ni mladiæa na pjevanju.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Nesta radosti srcu našemu, igra naša pretvori se u žalost.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Pade vijenac s glave naše; teško nama, što zgriješismo!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Stoga je srce naše žalosno, stoga oèi naše potamnješe,
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Sa gore Siona, što opustje, i lisice idu po njoj.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Ti, Gospode, ostaješ dovijeka, prijesto tvoj od koljena do koljena.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Zašto hoæeš da nas zaboraviš dovijeka, da nas ostaviš zadugo?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Obrati nas, Gospode, k sebi, i obratiæemo se; ponovi dane naše kako bijahu prije.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Jer eda li æeš nas sasvijem odbaciti i gnjeviti se na nas veoma?
