Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Kom i hug, Herre, kor det er med oss! Skoda etter og sjå, kor me er svivyrde!
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Vår arv er komen åt framande, våre hus åt utlendske menner.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Farlause er me vortne, hev ikkje far. Møderne våre er som enkjor.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Me lyt kjøpa det vatnet me drikk, vår ved lyt me betala.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Våre forfylgjarar hev me på halsen; me er trøytte, fær ikkje kvild.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Til Egyptarland rette me hand, til Assyria, vilde mettast med brød.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Våre feder synda, dei er burte, me lyt bera deira misgjerningar.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Trælar er våre herrar, og ingen riv oss ut or deira hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Me søkjer vårt brød med livsens fåre for sverdet i øydemark.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Vår hud er glodheit som omnen, for svolten som gneg og brenn.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Kvende hev i Sion dei skjemt, møyar i byarne i Juda.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Hovdingar hengde dei med si hand, gamle viste dei ikkje vyrdnad.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Ungmenne laut bera kverni, og gutar seig ned med vedbyrdi på.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Dei gamle sit ikkje lenger i porten, dei unge ikkje meir med sitt strengespel.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Det er slutt med vår hjartans gleda, vår dans er umsnudd til sorg.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Kransen er fallen av vårt hovud; usæle me, at me hev synda!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Difor er hjarta vårt sjukt, di so er augo våre dimme -
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
for Sions fjell som ligg audt, der renner no revar ikring.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Du, Herre, sit æveleg konge, frå ætt til ætt stend din kongsstol.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Kvi vil du oss æveleg gløyma, ganga frå oss dagarne lange?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Vend oss, Herre, til deg, so kjem me; nya upp att våre dagar frå gamalt!
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
For du kann vel ikkje reint ha støytt oss burt, vera so ovleg harm på oss.
