Jeremiás sir 5

1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!

Kom i hu, Herre, det som har hendt oss, sku og se hvor vi blir hånet!

2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.

Vår arv er gått over til fremmede, våre hus til utlendinger.

3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.

Vi er blitt farløse, har ingen far; våre mødre er som enker.

4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.

Vi må kjøpe det vann vi drikker, vår ved må vi betale.

5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.

Våre forfølgere er på nakken av oss; vi er trette, vi får ingen hvile.

6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

Til Egypten har vi overgitt oss, og til Assyria, for å bli mettet med brød.

7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.

Våre fedre har syndet, de er ikke mere; vi bærer deres misgjerninger.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.

Træler hersker over oss; ingen river oss ut av deres hånd.

9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.

Med fare for vårt liv henter vi vårt brød, truet av ørkenens sverd.

10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.

Vår hud brenner som en ovn av hungerens luer.

11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.

Kvinner har de krenket i Sion, jomfruer i Judas byer.

12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.

Fyrster har de hengt, de gamles åsyn har de ikke hedret.

13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.

Unge menn bar kvernen, og gutter segnet under vedbøren.

14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.

De gamle sitter ikke mere i porten, de unge menn ikke mere ved sin strengelek.

15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.

Med vårt hjertes glede er det forbi, vår dans er omskiftet til sorg.

16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.

Kronen er falt av vårt hode; ve oss, vi har syndet.

17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:

Derfor er vårt hjerte sykt, derfor er våre øine blitt dimme,

18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.

for Sions bergs skyld, som er øde; rever løper om på det.

19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.

Du, Herre, troner til evig tid, din trone blir fra slekt til slekt.

20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?

Hvorfor skulde du glemme oss evig, forlate oss for så lang en tid?

21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.

Herre, før oss atter til dig, så vi kan komme tilbake! Forny våre dager, så de blir som i fordums tid!

22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!

For skulde du rent ha forkastet oss? Skulde du være så storlig vred på oss?