Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Recordare Domine quid acciderit nobis: intuere, et respice opprobrium nostrum.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Hereditas nostra versa est ad alienos: domus nostrae ad extraneos.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Pupilli facti sumus absque patre, matres nostrae quasi viduae.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Aquam nostram pecunia bibimus: ligna nostra pretio comparavimus.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Cervicibus nostris minabamur, lassis non dabatur requies.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Aegypto dedimus manum, et Assyriis ut saturaremur pane.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Patres nostri peccaverunt, et non sunt: et nos iniquitates eorum portavimus.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servi dominati sunt nostri: non fuit qui redimeret de manu eorum.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
In animabus nostris afferebamus panem nobis, a facie gladii in deserto.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Pellis nostra, quasi clibanus exusta est a facie tempestatum famis.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Mulieres in Sion humiliaverunt, et virgines in civitatibus Iuda.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Principes manu suspensi sunt: facies senum non erubuerunt.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Adolescentibus impudice abusi sunt: et pueri in ligno corruerunt.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Senes defecerunt de portis: iuvenes de choro psallentium.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Defecit gaudium cordis nostri: versus est in luctum chorus noster.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Cecidit corona capitis nostri: vae nobis, quia peccavimus.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Propterea moestum factum est cor nostrum, ideo contenebrati sunt oculi nostri.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Propter montem Sion quia disperiit, vulpes ambulaverunt in eo.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Tu autem Domine in aeternum permanebis, solium tuum in generatione et generationem.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Quare in perpetuum oblivisceris nostri? derelinques nos in longitudine dierum?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Converte nos Domine ad te, et convertemur: innova dies nostros, sicut a principio.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Sed proiiciens repulisti nos, iratus es contra nos vehementer.
