Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
