Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, O Jehovah, what hath befallen us, Look attentively, and see our reproach.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance hath been turned to strangers, Our houses to foreigners.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Orphans we have been — without a father, our mothers [are] as widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Our water for money we have drunk, Our wood for a price doth come.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
For our neck we have been pursued, We have laboured — there hath been no rest for us.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
[To] Egypt we have given a hand, [To] Asshur, to be satisfied with bread.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers have sinned — they are not, We their iniquities have borne.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants have ruled over us, A deliverer there is none from their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
With our lives we bring in our bread, Because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin as an oven hath been burning, Because of the raging of the famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Wives in Zion they have humbled, Virgins — in cities of Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes by their hand have been hanged, The faces of elders have not been honoured.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Young men to grind they have taken, And youths with wood have stumbled.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
The aged from the gate have ceased, Young men from their song.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Ceased hath the joy of our heart, Turned to mourning hath been our dancing.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Fallen hath the crown [from] our head, Woe [is] now to us, for we have sinned.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
For this hath our heart been sick, For these have our eyes been dim.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
For the mount of Zion — that is desolate, Foxes have gone up on it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Thou, O Jehovah, to the age remainest, Thy throne to generation and generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Why for ever dost Thou forget us? Thou forsakest us for length of days!
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Turn us back, O Jehovah, unto Thee, And we turn back, renew our days as of old.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
For hast Thou utterly rejected us? Thou hast been wroth against us — exceedingly?
