Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, LORD, what has come on us. Look, and see our reproach.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance has been turned over to strangers, our houses to aliens.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
We are orphans and fatherless. Our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
We must pay for water to drink. Our wood is sold to us.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Our pursuers are on our necks. We are weary, and have no rest.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given our hands to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers sinned, and are no more. We have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants rule over us. There is no one to deliver us out of their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
We get our bread at the peril of our lives, because of the sword in the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin is black like an oven, because of the burning heat of famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
They ravished the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes were hanged up by their hands. The faces of elders were not honored.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
The young men carry millstones. The children stumbled under loads of wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
The elders have ceased from the gate, and the young men from their music.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
The joy of our heart has ceased. Our dance is turned into mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
The crown has fallen from our head. Woe to us, for we have sinned!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
For this our heart is faint. For these things our eyes are dim:
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
for the mountain of Zion, which is desolate. The foxes walk on it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
You, LORD, remain forever. Your throne is from generation to generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Why do you forget us forever, and forsake us for so long a time?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Turn us to yourself, LORD, and we will be turned. Renew our days as of old.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
But you have utterly rejected us. You are very angry against us.
