Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, Yahweh, what has happened to us; look and see our disgrace.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance has been turned over to strangers; our houses to foreigners.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
We have become orphans, the fatherless, and our mothers are like widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
We must pay silver for the water we drink, and we must pay silver to get our own wood.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Those who are coming after us are close behind us; we are weary and we can find no rest.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given ourselves to Egypt and to Assyria to get enough food.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers sinned, and they are no more, and we bear their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Slaves rule over us, and there is no one to deliver us from their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
We get our bread only by risking our lives, because of the sword in the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin has grown as hot as an oven because of the burning heat of hunger.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Women are raped in Zion, and virgins in the cities of Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes are hung up by their own hands, and no honor is shown to the elders.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Young men are forced to grind grain with a millstone, and boys stagger under heavy loads of wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
The elders have left the city gate, and the young men have left their music.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
The joy of our heart has ceased and our dancing has turned into mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
The crown has fallen from our head; woe to us, for we have sinned!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
For this our heart has become sick, for these things our eyes grow dim
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
for Mount Zion lies desolate, with jackals prowling over it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
But you, Yahweh, reign forever, and you will sit upon your throne from generation to generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Why do you forget us forever? Why do you forsake us for so many days?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Restore us to yourself, Yahweh, and we will be restored. Renew our days as they were long ago—
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
unless you have utterly rejected us and you are angry with us beyond measure.
