Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, LORD, what has come on us. Look, and see our disgrace.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance is turned over to strangers, our houses to foreigners.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
We are orphans and fatherless. Our mothers are like widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
We have to pay for a drink of water; our wood is sold to us.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Our pursuers are on our necks; we are weary, and have no rest.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have submitted to the Egyptians and to the Assyrians, to get enough bread.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers sinned, and are no more; but we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants rule over us: There is none to deliver us out of their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
We get our bread at the peril of our lives, because of the sword in the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin is hot like an oven, because of the burning heat of famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
They raped the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes were hung by their hands; elders were shown no respect.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
The young men grind at the mill; the boys stagger under loads of wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
The elders have gone from the gate, the young men from their music.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
The joy of our heart has ceased; our dancing is turned into mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
The crown is fallen from our head; woe to us, for we have sinned.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
For this our heart is faint; for these things our eyes grow dim.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
For the mountain of Zion, which is desolate; the foxes walk on it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
But you, LORD, abide forever; your throne is from generation to generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Why do you keep on forgetting us? Why do you forsake us so long?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Restore us to you, LORD, and we shall be restored; renew our days as in former times,
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
unless you have completely rejected us and are angry with us beyond measure.
