Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, O YHWH, what has befallen us, Look attentively, and see our reproach.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance has been turned to strangers, Our houses to foreigners.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Orphans we have been—without a father, our mothers [are] as widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
We have drunk our water for money, Our wood comes for a price.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
For our neck we have been pursued, We have labored—there has been no rest for us.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
[To] Egypt we have given a hand, [To] Asshur, to be satisfied with bread.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers have sinned—they are not, We have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants have ruled over us, There is no deliverer from their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
With our lives we bring in our bread, Because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin as an oven has been burning, Because of the raging of the famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Wives in Zion they have humbled, Virgins—in cities of Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes have been hanged by their hand, Elderly faces have not been honored.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
They have taken young men to grind, And youths have stumbled with wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Elderly have ceased from the gate, Young men from their song.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
The joy of our heart has ceased, Our dancing has been turned to mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
The crown has fallen [from] our head, Woe [is] now to us, for we have sinned.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Our heart has been sick for this, Our eyes have been dim for these.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
For the Mount of Zion—that is desolate, Foxes have gone up on it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
You, O YHWH, remain for all time, Your throne to generation and generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Why do You forget us forever? You forsake us for [the] length of [our] days!
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Turn us back, O YHWH, to You, And we turn back, renew our days as of old.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
For have You utterly rejected us? You have been angry against us—exceedingly?
