Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, O Lord, what hath occurred to us, look down, and behold our disgrace.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance is turned over to strangers, our houses to aliens.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Orphans are we become, and [we are] without a father, our mothers are like widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Our water have we drunk for money: our wood cometh to us for a purchase price.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Up to our necks are we pursued: we are fatigued, and no rest is allowed us.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
To Egypt do we stretch out our hand, to Asshur, to be satisfied with bread.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers have sinned, and are no more; but we have indeed to bear their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants rule over us: no one delivereth us out of their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
At the peril of our life must we bring home our bread, because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin gloweth like an oven, because of the heat of famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Women have they ravished in Zion, virgins, in the cities of Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes were hanged up by their hand: the faces of elders were not honored.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Young men they bore to the mill, and boys stumbled under the wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
The elders have ceased from the gate, young men, from their singing.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Ceased hath the joy of our heart: our dance is changed into mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Fallen is the crown of our head: woe to us, for we have sinned.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Because of this is our heart made sick; for these things are our eyes dimmed;
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Because of the mount of Zion which is wasted, foxes walk about on it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
O thou, Lord, wilt truly abide for ever, thy throne existeth throughout all generations.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Wherefore wilt thou forget us for ever! wilt thou forsake us for so long a time?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Cause us to return, O Lord, unto thee, and we will return: renew our days as of old.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
For wouldst thou entirely reject us, be wroth with us to the uttermost?
