Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, O Lord, what is come upon us: consider and behold our reproach.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance is turned to aliens: our houses to strangers.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
We are become orphans without a father: our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
We have drunk our water for money: we have bought our wood.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
We were dragged by the necks, we were weary and no rest was given us.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given our hand to Egypt, and to the Assyrians, that we might be satisfied with bread.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers have sinned, and are not: and we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants have ruled over us: there was none to redeem us out of their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
We fetched our bread at the peril of our lives, because of the sword in the desert.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin was burnt as an oven, by reason of the violence of the famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
They oppressed the women in Sion, and the virgins in the cities of Juda.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
The princes were hanged up by their hand: they did not respect the persons of the ancient.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
They abused the young men indecently: and the children fell under the wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
The ancients have ceased from the gates: the young men from the choir of the singers.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
The joy of our heart is ceased, our dancing is turned into mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
The crown is fallen from our head woe to us, because we have sinned.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Therefore is our heart sorrowful, therefore are our eyes become dim,
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
For mount Sion, because it is destroyed, foxes have walked upon it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
But thou, O Lord, shalt remain for ever, thy throne from generation to generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Why wilt thou forget us for ever? why wilt thou forsake us for a long time?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Convert us, O Lord, to thee, and we shall be converted: renew our days, as from the beginning.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
But thou hast utterly rejected us, thou art exceedingly angry against us.
