Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, O Lord, what has happened to us: behold, and look on our reproach.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance has been turned away to aliens, our houses to strangers:
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
we are become orphans, we have no father, our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
We have drunk our water for money; our wood is sold to us [for a burden] on our neck:
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
we have been persecuted, we have laboured, we have had no rest.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Egypt gave the hand [to us], Assur to their own satisfaction.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers sinned, [and] are not: we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants have ruled over us: there is none to ransom [us] out of their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
We shall bring in our bread with [danger of] our lives, because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin is blackened like an oven; they are convulsed, because of the storms of famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
They humbled the women in Sion, the virgins in the cities of Juda.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes were hanged up by their hands: the elders were not honoured.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
The chosen men lifted up [the voice in] weeping, and the youths fainted under the wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
And the elders ceased from the gate, the chosen men ceased from their music.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
The joy of our heart has ceased; our dance is turned into mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
The crown has fallen [from] our head: yes, woe to us! for we have sinned.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
For this has grief come; our heart is sorrowful: for this our eyes are darkened.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Over the mountain of Sion, because it is made desolate, foxes have walked therein.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
But you, O Lord, shall dwell for ever; your throne [shall endure] to generation and generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Therefore will you utterly forget us, and abandon us a long time?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Turn us, O Lord, to you, and we shall be turned; and renew our days as before.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
For you have indeed rejected us; you have been very angry against us.
