Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Herre! kom i Hu, hvad der er sket os; sku ned og se vor Forhaanelse!
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Vor Arv er gaaet over til fremmede, vore Huse til Udlændinge.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Vi ere blevne faderløse, uden Fader, vore Mødre ere som Enker.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Vandet, vi drikke, købe vi for Penge; vort Brænde kommer til os for Betaling.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Man er os paa Halsen, vi forfølges; vi blive trætte og faa ikke Hvile.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Vi have rakt Haanden imod Ægypten, imod Assyrien for at mættes af Brød.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Vore Fædre have syndet, de ere ikke mere, og vi bære deres Misgerninger.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Trælle herske over os; der er ingen, som frier af deres Haand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
Vi hente vort Brød med Fare for vort Liv, formedelst Sværdet i Ørken.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Vor Hud er forbrændt som en Ovn, af Hungerens Glød.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
De krænke Kvinderne i Zion, Jomfruerne i Judas Stæder.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Fyrster ere hængte af deres Haand, Oldingers Person bliver ikke æret.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Unge Karle maatte tage fat paa Kværnen, og Drenge segnede under Byrden af Ved.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
De Ældste have hørt op med at sidde i Porten, de unge Karle med deres Strengeleg.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Vort Hjertes Glæde er hørt op, vor Dans er vendt om til Sorrig.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Vort Hoveds Krone er affalden; o ve os! thi vi have syndet.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Derfor er vort Hjerte sygt, derfor ere vore Øjne formørkede:
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
For Zions Bjergs Skyld, som er øde, Ræve løbe derpaa.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Du, Herre! du bliver evindelig, din Trone fra Slægt til Slægt.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Hvorfor vil du glemme os evindelig? forlade os saa lang en Tid?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Herre! før os tilbage til dig, saa ville vi vende tilbage, forny vore Dage som i fordums Tid!
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Thi mon du aldeles har forkastet os? mon du er saa saare vred paa os?
